Kosztolányi Dezső: CSÖNDES ÉJ
a pilledt gallyakon aludt a gyors
szellő és aludtak mind a tornyok -
akkor indult a Sors.
és jött az óra, a titkos, a mély.
A botja bús volt, de lombkoszorúzott
és köpenye az éj.
nagy madarak lármája huhogott -
lombok emelték pajzsukat kevélyen,
erdőkön zuhogott.
a sziszegő és harsogó elem.
A haja dermed és tovább tolulván
röpül a tengeren.
és künn az erdőn rémekkel csatáz,
mert tudja a járást egész a célig:
a kertben van a ház.
a lámpa lágyan árad, mint elébb -
a kapu kordul - s lassan és meredten -
csendben - belép.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me