Kosztolányi Dezső: ÁDÁM
én ősapám, mert fáj, hogy létezem
s a nevem: ember. A gond szolgaágyán
feléd lóbázom csüggeteg kezem.
kire kövér kenyérfa bólogat,
körömmel vakarod vörös szakállad,
s úgy képzelem, hogy véres a fogad.
Te vagy a szennyes óceánnak kútja,
amelyből fájó sorsomat öröklöm.
hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,
őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me