Kosztolányi Dezső: ÖCSÉM
ÖCSÉM
Az én öcsém mostan katona a határon,
a szerb hegyek mentén Ferenc József bakája,
szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,
lámpákat gyújtok és így gondolok reája.
a szerb hegyek mentén Ferenc József bakája,
szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,
lámpákat gyújtok és így gondolok reája.
Ezer szurony között, szekerek éjjelében
az ő szeme ragyog, kiáltó-ismerősen.
Ki tudja, merre néz, ki tudja, hol világít
sok százezer szem közt? - nem tudja senki, ő sem.
az ő szeme ragyog, kiáltó-ismerősen.
Ki tudja, merre néz, ki tudja, hol világít
sok százezer szem közt? - nem tudja senki, ő sem.
Öcsém, én kisöcsém a háború zajába
egy csókot küldök én, a lőporfüstbe: versem,
hogy érezd a bátyád, gondolj játékainkra,
ragyogj, kis hős, ragyogj és a lelked nevessen.
egy csókot küldök én, a lőporfüstbe: versem,
hogy érezd a bátyád, gondolj játékainkra,
ragyogj, kis hős, ragyogj és a lelked nevessen.
Emlékszel, édesem a játékháborúnkra,
mint villogott kardunk és porzott a határdomb?
Ugye ma is csattog a kard és döng az ágyú,
s a véres trombita ma is trarát-trarát mond?
mint villogott kardunk és porzott a határdomb?
Ugye ma is csattog a kard és döng az ágyú,
s a véres trombita ma is trarát-trarát mond?
Mert téged hívlak, Kard, kisgyermek drága Kardja,
játékos ismerős, ragyogjon régi pengéd
a nyári dombokon s hogy az öcsémre fordulsz,
ismerd meg édesen és légy hozzája gyengéd.
játékos ismerős, ragyogjon régi pengéd
a nyári dombokon s hogy az öcsémre fordulsz,
ismerd meg édesen és légy hozzája gyengéd.
Jó Puska, ne feledd, hogy gyermekpuska voltál
egykor az ő kezén s ha forgatnak a szerbek,
tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,
légy játékpuska csak, légy te is újra gyermek.
Ami golyó kiszáll, száz angyal fogja össze,
mint röpködő lepkét, kacagjon fel az élet,
s te Isten, akiben gyermekkoromban hittem,
hajolj le csöndesen és védd meg az öcsémet.
egykor az ő kezén s ha forgatnak a szerbek,
tagadd meg önmagad, nevess barátaidra,
légy játékpuska csak, légy te is újra gyermek.
Ami golyó kiszáll, száz angyal fogja össze,
mint röpködő lepkét, kacagjon fel az élet,
s te Isten, akiben gyermekkoromban hittem,
hajolj le csöndesen és védd meg az öcsémet.
1914. július 30.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
