Kosztolányi Dezső: A BAL LATOR
jéggé fagyott dac, szótalan óriás,
ki meghalál szégyen-keresztfán
s nem hajolál meg a gyáva kínnak.
lantom favázát megszögezem vadul
s vasszívvel és csontos marokkal
zord zivatart kavarok nagy öblén.
erényt pirító, tisztakezű gonosz -
te hallgatál kővé meredten,
míg az erény nyavalyogva koldult.
hitért cserélni drága, derűs jövőt,
egy szódra várt csak a kegyúr ott, -
s félrelökéd nyomorult jutalmát.
s bizony mondom, te itten a földön is,
meg sem halál, már ott valál te,
még mielőtt letörték a térded.
és az olajfát porzivatar veré
s indult a föld s hasadt a kárpit:
két nagy, erős merevült a gyász-fán.
ő volt, a véres, összeköpött zsidó,
ki néma fejjel dőlt le, büszkén
és akihez te sosem könyörgél.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me