Kosztolányi Dezső: ÉN IS
jártad szülőhonod szennyes sarát,
s reád mutatva szólt hűtlen Firenze:
lenn jártam én is s borzasztóbb pokolban,
de nem vezérelt engemet barát.
kigyó harapta vérző köldököm
s pillámra dermedt forró könnyem ottan.
vacogtam én is kénes habjaidban,
és útamat még máig is töröm.
izzadtam jégbe, fáztam tüzkohón.
Megettek ördögök s a testem itt van.
és mindhiába a szivembe vert kés,
ha meghalok, százszor megújhodom.
csatorna, hol forr a tüzes patak,
futnék magamtól és nincs, nincs menekvés.
a tűhegyű korom, a néma éjjel,
a vasfogós manók mind kínzanak.
Felhagytam én már rég minden reménnyel,
az ásitó bolton nincs semmi fény,
utamban a kétségbesés vezérel.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me