Kosztolányi Dezső: PÁN ÉBREDÉSE
Ezüstös árnyak szállnak az éjszakán,
szines szalag övedzi főmet,
rózsafüzér s koboz a kezemben.
Selene fátylasan, mosolygva kél,
a jégre olvasztó meleg fú
s forrva bugyog fel a szőke forrás.
aszfalt-füzőjén nyögve emelkedik
s az ébredés fuvalma áttör
vas-címeres kapuk ősi gátján.
vén házak ajkán megfagy a víg mosoly
s hallják az éjbe, félve hallják
láncrakötött nagy erők zúgását.
a satnya sarjú s a remegő szobor,
görcsös gyökér bombázva pattan
s messze sötétbe közelg az erdő.
lóbázza bőszen ág-bogas üstökét,
átfogja gyilkosan a várost
és letiporja vadúl a sárba.
poros kupákba méz-izü bor kereng,
fehér bokák táncokba fognak
s barna, pogány szüzek énekelnek.
nyujtózva ásít, talpra szökik vigan
s véres szemekkel, mennydörögve
lépdel a városon át a nagy Pán.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me