Kosztolányi Dezső: MOHÁCS
Békétlen állanak a felpörkölt hadak.
Fojtott morajjal zúg a gyengülő ajak,
hűvös nedűt kiván a láz-kinozta íny.
habozva áll a húszéves, öreg király,
a sorból olykor egy ügyes vitéz kivál,
de visszajő busan: minden nyugodt, kiholt.
nyüzsgő sietség zúg, mozdulnak a sorok,
elsápad a király és megbotol a ló...
vészfelleg tornyosul s tompán morogva száll,
ormán vigyorgva ül gőzködben a Halál.
és vérre szomjazik a háborús acél,
a sápadó sereg sietve útra kél
és zúg, mint a köpű, mely nyüzsgő rajt ereszt.
a harcosok között nyomott a hangulat,
komor nyugodtsággal buzdítnak az urak,
a bús, letört király csüggedten nyargalász.
feléjük a vasas, tar-homlokú török;
buggyos ruhájukban nagy testük még nagyobb.
vér fröccsen a mezőn, hullong a hús-cafat -
s felhővel fogja be dicső szemét a nap.
Győzött az ellenség ágyúja és csele,
királyi zsákmányát ragadja a Csele,
a fergetegben a kürtszó zokogva búg.
rőtszínü fáklyánál könnyek között temet
s hogy látta a paraszt, mint tett-vett csüggeteg,
az éjjel árnyain kisértetnek hivé.
siratta az anya eltávozott fiát,
s jöttek sokan, sokan, de nem az ő fia...
hitetlen térdeltek csak a kereszt előtt
és néma ajkukon meghűlt a hő ima.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me