Kosztolányi Dezső: FINALE
Ajkam lezárt és hallgatag.
A szürke égen pár madár száll,
rám ritkuló fák hajlanak.
mögöttem áll egy lányalak.
Ő is a ritka fákra bámul
s éppily merengő, hallgatag...
egy ősi, elfeledt rege,
oly egyszerű, oly tiszta hangú...
Vajon, vajon megérted-e?
csokrot adott egy férfinek
- kék ibolyát, örök szerelmet -
aztán kevély lett és hideg.
e szép, e csöndes életet.
Tündérruhákba jönnek, aztán
ellengenek szivünk felett.
illatlehellő fák alatt...
És vége lesz a bús regének,
egy sír, mi abból megmarad.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me