Kosztolányi Dezső: BESZÉLŐ BOLDOGSÁG
BESZÉLŐ BOLDOGSÁG
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
1932
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
