Kosztolányi Dezső: FÉNYES KOSZORÚ
FÉNYES KOSZORÚ
Megsértették az én édesanyámat,
azt mondták róla, hogy már öregasszony,
ráncos a homloka, napja múlóban
s ily korba bizony látása homályos.
azt mondták róla, hogy már öregasszony,
ráncos a homloka, napja múlóban
s ily korba bizony látása homályos.
Ó jaj beh megértik a bölcsek a végzet
otromba parancsát, ó jaj beh tudósok.
De én, a tudatlan, nem érthetem ezt meg.
Hát ismeritek ti, hogy szólni merészel
izgága szátok a hű szeretetről?
Láttátok-e arcát és kék szeme tündér-
fényét a sötétbe, ha rémeket űzve
hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén
s ágyamra hajolva körülötte csönd lett,
fény lett körülötte? Láttátok-e aztán,
hogy tűnt tova lassan, visszatekintve,
az éjt aranyozva, rám hagyva a békét?
Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen
és nem fiatal nekem ő, nem is agg ő,
csak édesanyám, akit angyali szó hív
Szépen-csevegőnek, Euláliának.
otromba parancsát, ó jaj beh tudósok.
De én, a tudatlan, nem érthetem ezt meg.
Hát ismeritek ti, hogy szólni merészel
izgága szátok a hű szeretetről?
Láttátok-e arcát és kék szeme tündér-
fényét a sötétbe, ha rémeket űzve
hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén
s ágyamra hajolva körülötte csönd lett,
fény lett körülötte? Láttátok-e aztán,
hogy tűnt tova lassan, visszatekintve,
az éjt aranyozva, rám hagyva a békét?
Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen
és nem fiatal nekem ő, nem is agg ő,
csak édesanyám, akit angyali szó hív
Szépen-csevegőnek, Euláliának.
Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el, áldott
s mint egykor a gyermek, kis lovagod már
öklét mutogatta, ha bántani mertek,
úgy zördülök én most a vadkani-aljas
életre, mi megtép disznó-agyarával
a porba alázva téged, te magasztos.
Nem hagylak el sohasem te legelső
asszony a földön, a gyermeked itt van,
hogy védjen örökre és az időn túl
fölrakja fejedre fényes koszorúdat.
s mint egykor a gyermek, kis lovagod már
öklét mutogatta, ha bántani mertek,
úgy zördülök én most a vadkani-aljas
életre, mi megtép disznó-agyarával
a porba alázva téged, te magasztos.
Nem hagylak el sohasem te legelső
asszony a földön, a gyermeked itt van,
hogy védjen örökre és az időn túl
fölrakja fejedre fényes koszorúdat.
1931
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
