Kosztolányi Dezső: ÁLMOK ALKONYATJA
befüggönyözöm az ablakomat
s belémerengek a bús lámpatűzbe.
Ijedve kotródik a durva élet
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.
a teste árnyék s én is árny vagyok
s szeretjük egymást, száműzött szegények.
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me