Kosztolányi Dezső: FEKETE TORNYOK

Full text search

FEKETE TORNYOK
 
Félek titőletek,
amig az éjbe bolyongok,
fekete tornyok!
Oly gyászosan meredtek
az égre fölfele,
mint eltűnt isteneknek
kormos szövétneke.
Kihűlt halotti fáklyák,
ti átkos csillag-oltók,
ti régi, lomha tornyok,
a rémes éjszakán át
miért kisértetek?
 
Gyűlöllek titeket,
ti néma, éji szomorgók,
fekete tornyok!
Pihegve nyög a város
s az álma iszonyú.
Mellén ül a halálos,
köd-felleges ború.
Ti gubbasztgattok ottan,
ti rozzant, ócska tornyok,
ősrégi csillag-oltók,
vak gőggel, elhagyottan,
merengve, szomorún.
 
Bezúzlak titeket,
szentélyetekbe rontok,
fekete tornyok!
Bár az éj egyre széled,
és sápadoz a hold,
szívembe új zenének
harangmoraja kong.
 
Azt zúgja, virrad egyszer
s épülnek ifjú tornyok,
szabad napon piroslók,
miken a bús rabember
tűzglóriában áll.
 
1907

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me