Kosztolányi Dezső: ÜRES ÓRÁKBAN

ÜRES ÓRÁKBAN

Alkonytalan, homályos nappalok!
Hajnaltalan, világos éjszakák!
A fáradott perc lomhán andalog
s a végtelen időbe olvad át.

Üres vagyok. Átfog a semmiség.
A szürke ég ködébe bámulok.
Farsangi éjek, fekete misék
lelkembe hintik hulló hamujok.

Üres szobákat látok szerteszét
és hallgatom az elmúlás neszét.
Borús e zaj, rejtelmes és csodás,
nyögés, sikoly, vad ajtócsapkodás.

Távolban egy borfoltos asztal áll,
ott lakomázik a sötét halál.
S kísérteti gyászfüggönyök megett
egy megvetetlen ágy reám mered.

Érzem, nem alszom benne már soha...
Ó, jaj, a lelkem ez üres szoba!

1907

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!