Kosztolányi Dezső: UTÓHANG
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
lázongó érzeményimet
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me