Madách Imre: A dalnok jutalma

Full text search

A dalnok jutalma
 
A dalnok énekel
Szívrázó hangokat,
Szerelmet, és király
Tiporta honokat.
 
Zeng síri hangokon
Egy elveszett hazát,
S a jog szent mezején,
A büszke daliát.
 
A jog szent mezején,
Hol síri csend ural;
S a por egy őskori
Nagy óriást takar.
 
S ezernyi taps rezeg
Dalára és füzér,
De szíve hallgat, óh,
Nem ez mit érzte kér :
 
S körültekint a nép
Zajongó táborán:
Rideg ború tenyész
Magasztos homlokán.
 
S egy lányka messze áll
Elfojtva érzetét,
Csak könnye tölti el
Dicső azúr szemét !
 
S ha jő szerelmeért
Esengve a vitéz :
Busongva nem felel,
S borús honára néz.
 
De égszemében oly
Dicső sugár derűl;
Melynek villámlatán,
A jégkebel hevűl.
 
S e nézte elragad
Csatás mezők felé;
E nézte a vitézt
Hadistenné tevé.
 
S ha egyesültenek,
A hont kimenteni,
Hol így a fergeteg,
Mely azt ledöntheti ?
 
S a dalnok arca ím
Dicső sugárban ég !
Jutalma ez leve,
Mit esdne szíve még ?

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me