Madách Imre: Epedő szerelem
Amit költőink énekelnek,
Dícséretére epedő,
Eszményi, tiszta szerelemnek.
Ha táplálékot nem találhat,
Bolond, ki cél nélkül csatáz,
Míg elfáradva összeroskad.
A föld ura - leány elébe,
Méltó, hogy keble édenét
Ez is legott megossza véle.
Ez öntudatnak bűszkesége,
Nem érdemes, hogy fériú,
Nem érdemes a lány kegyére.
E szent törvénynek öntudatja,
Szeresse lánytársát, hisz azt
Eszményi tisztán imádhatja.
Mióta, lányka, már enyém vagy,
Minden csók, minden ölelés
Szivemre újabb láng gyanánt hat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me