Madách Imre: A haldokló gyermek
Kórágyon haldokló gyermek pihen,
Körűle térdelnek testvérei,
Mellette az anya ül csendesen.
Mig a betegre mosolyogva néz,
S verejtékes arcát törülgeti
E szent enyhítő, - az anyai kéz.
Aranyhajú tündérről szép regét
Vagy a hajdankor hős vitézinek
Viszontagsággal teljes életét?
Hol mindég van virág, madárzene,
Vagy elmondjam, mindazt a szépet, jót,
Mit majd veszek neked szűm gyermeke ?«
Óh jó anyám, mond halkan a beteg,
Ne szólj a honról, mely oly bájoló,
S örömet már játékban sem lelek.
Anyám, testvérim nem látjátok-é,
Mi szent alak áll ott s mi édesen
Hív a szép honba, hogy menjek vele?
Kit bibliánkban sokszor mutatál,
Mint hívja a játszó gyermekeket
S követnem kit sokszor parancsolál.
Lengő fűvet, sugárt és harmatot,
Szellőt s madárdalt, mely oly bájoló
Regéket tud, mint jó anyám tudott.
Szabadba jőnek, vélek játszhatom,
S ha hittel nézesz égre, jó anyám,
Arcádat is mosolygva láthatom.
S elszenderűl - a halvány mécs lobog,
Ott térdelnek még kis testvérei,
Ül az anya, de könnye elfogyott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me