Petőfi Sándor: AZ ELSŐ DAL
Szent csókjával füröszt,
Első vagyok, hazám,
Színházad népe közt.
S legelső énekem,
Pályámnak társai,
Tinéktek szentelem.
A dagadó kebel;
Dalomnak hangjai
Onnan szakadtak el.
A szívbe vágynak ők;
Engedjétek nekik
Honokba menniök. - -
Szent templomába lép,
Az, illő, hogy legyen
Főben, kebelben ép;
S a megromlott kebel
E fának ágain
Gyümölcsöt nem nevel.
Derengje át egünk:
Hon és erény legyen
E két csillag nekünk.
Tekinteni csak úgy,
Mint hol mindennapi
Kenyérhez nyílik út;
A színpad célja szent:
Ez a szív parlagán
Erkölcsöt fejt, teremt.
Gyulassza tiszta tűz,
Mely minden szennyet a
Kebelből számkiűz;
Hogy romlott föld alatt
A mag termő legyen
Gazdag kalászokat?
Csak egy sugárt lövel,
Előle a magas,
Szent cél ne vesszen el.
Édes jutalmat ad
A hon áldó szava
S a nyúgodt öntudat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me