Petőfi Sándor: HOZZÁ
Nem földi kéjtől reszkető kezem,
S enyém vagy-e? valóban az enyém?
Nem álmodom-e? félve kérdezem.
Az andalító édes hangokat,
És arcaidnak látom líljomát,
És itt pihensz, hol hév szivem dagad.
Mig valahára mégis egedett,
Mig a dicső percet megérhetém,
Hol sajátomnak mondlak tégedet.
Kinek, vajon kinek köszönhetem?
Isten megáldja kedves verseim!
Ők, ők szereztek meg téged nekem.
S szorítsanak szivemhez e kezek!
És most... és most... jer a zsebembe, pénz,
S menjünk, először is csizmát veszek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me