Petőfi Sándor: SZÍNHÁZBAN
Nézz le kissé páholyodból,
Nézz reám szép szemeiddel...
Egy percig csak... irgalomból!
Elbájoltál véghetetlen!
Itten állok minden este,
Mint a bálvány, merevedten.
Melyet vacsorára szántam...
S jegyet vettem rajta!... még sincs,
Nincs szimpátiád irántam?
Itten állok közeledben,
S akkorákat sóhajtok, hogy
Még a kárpit is meglebben.
Szentimentális pofámot...
Ugy de bánod is te mindezt!...
'Sz az malheuröm, hogy nem bánod.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me