Petőfi Sándor: DRÁGA ORVOS ÚR...
DRÁGA ORVOS ÚR...
"Drága orvos úr!" szólék eszemhez,
"Látogassa meg csak szívemet;
Látogassa meg, kérem... roszul van...
És gyógyítsa ki, ha még lehet.
"Látogassa meg csak szívemet;
Látogassa meg, kérem... roszul van...
És gyógyítsa ki, ha még lehet.
Nagy bizalma van szivemnek önben,
Mert ön már többször segíte rajt.
De siessen, kérem, csak siessen,
Még talán elűzheti a bajt."
Mert ön már többször segíte rajt.
De siessen, kérem, csak siessen,
Még talán elűzheti a bajt."
És az ész, ez a jó háziorvos,
Nem késett, hanem lesietett,
És megrémült és fejét csóválta,
Meglátván a vérző beteget;
Nem késett, hanem lesietett,
És megrémült és fejét csóválta,
Meglátván a vérző beteget;
S így kiálta föl: "Fiatalember,
Mit cselekszik ön, az istenért?
Sebe mélyebb s szélesb a Dunánál -
Mért is nem vigyáz magára, mért?
Mit cselekszik ön, az istenért?
Sebe mélyebb s szélesb a Dunánál -
Mért is nem vigyáz magára, mért?
De legyünk csak egy kis türelemmel,
Még talán... talán segíthetek."
Szóla, és a sebet megvizsgálván,
Abba balzsamot csepegtetett.
Még talán... talán segíthetek."
Szóla, és a sebet megvizsgálván,
Abba balzsamot csepegtetett.
"Ah!" felelt a szív, "ön a reménynek
Balzsamát használja?... hagyjon föl...
Kínom szörnyü... gyógyuljak, vagy haljak!...
A reménység sem gyógyit, sem öl."
Balzsamát használja?... hagyjon föl...
Kínom szörnyü... gyógyuljak, vagy haljak!...
A reménység sem gyógyit, sem öl."
Pest, 1845. augusztus
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
