Petőfi Sándor: ELHAGYTAM ÉN A VÁROST...
Azt a holt életet,
Hol a halál is élet,
Jósorsom a természet
Vidám ölébe tett.
El is csodálkozál,
Midőn körödbe léptem,
Hogy oly mogorva képem,
Hogy rajta oly köd áll.
Elűzzem a ködöt.
Amely már olyan régen
Borong komor-sötéten
Halvány arcom fölött.
Mit a bú s a harag
Oly feketére feste,
E gyászruhát levesse,
S mosolygjon újolag.
Még gyógyulnod lehet!...
Szép harmatos füvekkel,
Lágy rózsalevelekkel
Kötöm be sebedet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me