Petőfi Sándor: SZERETEK ÉN...
Sohasem szeretett talán.
Szeretek én szent szerelemmel.
De kedvesem nem földi lyány.
Egy számkiűzött istennőt:
A szabadságot. Fájdalom, hogy
Csak álmaimban látom őt.
Majd minden éjjel megjelen.
Mult éjszakán is egy virágos
Mezőben együtt volt velem.
Égő szerelmi vallomást,
S földhöz hajoltam, hogy virágot
Szakítsak, s néki adjam át.
Hóhér s lesujtá fejemet...
Épen kezembe hulla, és én
Azt adtam át virág helyett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me