Petőfi Sándor: EL INNÉT, EL A VÁROSBÓL...
Fogjatok be hamarjába,
Hadd rohanjak, hadd röpűljek
Más vidékre, más országba!
Lelkemet mint vonta a vágy!
S ugyanez az érzelem most
Von tovább, maradni nem hágy.
Tekintetem szerteszéjjel
Mint az üstökös kalandoz
S nem telik be nézésével.
Állnak új és régi házak,
Mintha képviselve volna
Itten minden eltünt század.
A történetek nagy könyve,
Minden utca és minden kő
Nagy dolgokról beszél benne.
Mindenütt, amerre járok,
Édes hangok, kedves hangok,
Illatoznak, mint virágok.
El innét, sőt ép ezért el,
Hogy a megszokás utol ne
Érjen prózai kezével.
Rózsafátyolt le ne tépje,
Melyen át a várost nézem,
Elmerűlve tündérkéjbe.
Igy maradj te emlékimben,
Ily kedvesen, ily dicsően...
El tehát, el gyorsan innen!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me