Petőfi Sándor: MÁR MINÉKÜNK ELLENSÉGÜNK...
Egész világ, látom én;
Szegény magyar, be magad vagy
Ezen a föld kerekén!
Asztalunknak ételét,
Ruháinkat, hajlékunkat:
Éhenkórász volt elég.
Bajainkat osztani,
Aki velünk kezet fogna:
Nincs barát, nincs atyafi.
Ugy lesz, ahogy lenni kell:
Hagyjanak el! csak magunkat
Mi magunk ne hagyjuk el.
Míg lesz egy kéz és egy kard;
Fogadom azt, hogy megbánja,
Aki bántja a magyart!
Ha egyszer kifakadunk,
Akkor aztán hosszu ám és
Rettentő a haragunk.
Mint viselünk háborut,
Ha pedig már elfeledték,
Jól van, majd eszökbe jut.
Ha türelmünk megszakad,
Hogy magunk is megsajnáljuk
Szegény nyomorultakat!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me