Petrőczi Kata Szidónia: IV. | Verstár - ötven költő összes verse

IV.

Szegény fejem mulnak napjaim bajjal,
Mindenfelől környülvétetvén gonddal,
Iai szüntelen folynak óráim iaijal
Nincs nyugodalmam epedek sok búval.

Azt reménlem fekvén estve ágyamra
Talán reggel jutok boldog orára
Megvidulok mert koczka fordul hatra
De szivem faidalmára fordul vakra,

Vajha szivem már valaha vehetne
Vigasztolást s nyugodolmot nyerhetne
Bum elmulván boldog időt érhetne
Csendes szivel vig orczával élhetne ...

De az bánat hatalmába engemet
Vöt s. rabjává tette az én szívemet
Napról napra többitvén gyötrelmemet
Kimiletlen neveli sebeimet.

Sok gondolkodás miat elfáradtam
Reméntelenségemben el bágyottam.
Boldogulast várván bura jutottam
Időtöl várt reménségben csalodtam

Az sok bánat csoportozik ellenem
Vig örömet nem lehet reménlenem
Boldogtalanul kel holtomig élnem
Sok zokogással könyvezvén gyötrődnem.

Kis koromba mingyárt jutottam búra
Én anyámtul hagyattam árvasságra
Keserves szörnyű gyámoltalanságra
Várt örömöm fordult szomorúságra.

Oh ki lehet valaha ilyen búba.
Kinek lehetne része enyi gondba
Elhagyatván nagy gyámoltalanságba
Mint az én ugye ily keserves sorsba.

Bőven könyvem szemeimből naponként
Hul 's bus szivem bágyad bennem oraként
Sok nyavalyám szaporodván nevell kint
Uijab gondat bus szivemre hoz megint.

Szörnyü bú s gond én szomorú szivemet
Telljességel már minden jó kedvemet
Földhöz verte kicsiny reménségemet
Homályba burítván nap fénnyemet.

Ellenségem uralkodnak én rajtam
Javaimtul már épen megfosztattam
Illjen gyámoltalan sorsra jutottam
Irigyem gonosz nyelvére adattam.

Sokan vadnak, kik örülik én búmot
Én nevelik óránként bánatimat
Meg nem szányák szörnyü könyvhullásimat
Sőt nevetik boldogtalan sorsomat.

Az irígyek elveszteni akarnak
Kigyó módra követ ellenem fúnak
Mint vipera kigyó szörnyen mardasnak
Ujiabb ujiabb találmányal aggasztnak.
Soha nem volt nékem semmi örömöm

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me