Petrőczi Kata Szidónia: XVII. | Verstár - ötven költő összes verse

XVII.

Más. Melljet szerzet midőn maga közel való vire miát szenvedet elviselhetetlen sulyos kereztet.

Vérembűl származot Jai halálos mérgem
Vérem miát ujul oránkint Inségem,
Vérem oka hogy fogy az én egésséghem
Mert miátta megunt ki volt reménséghem.

Átkozot orába fogant faitalanság
Szomorúságomra születet gonosság
Vérével fertezést kivánó ocsmányság
Vére veszedelmén tomboló gyilkosság.

Oka kinaimnak sőt halálomnak is
Miátta nőt rajtam ez fáidalmas kilis
Óránkint mérget nyel szomorú lelkem is
Mert sérti szívemet ez öldöklő tövis.

Bizony megkönyvezne ki sebeit látna
Méltó gyötrelmimet mint én úgy tudhatna
Tenger gondolatimot által láthatná
Sok sohajtásimot ha megszámlálhatná.

Reméntelen éltem kétségel határos
Mind költöm mind fektemnek ez már siralmas
Mirigyes sebektől szívem oly fájdalmas
Meggyogyulhatatlan nyavaljám halálos.

Akár ülök járok kinyaim nem szünnek
Akár mit mivelljék azok nem kimilnek
Bánatim tüzei szívembe nem hülnek
Szüntelen ostromló gondolatim nőnek.

Sziv vesztő mirígyim óránkint ujulnak
Sok siralmas okok ujab lángot fúnak
Szomorú szívemre szépen földig nyomnak
Öröm sem reménség bennem nem ujulnak.

Nints már orvossága sebesűlt szívemnek
Mert nints csendessége haború elmémnek
Nints vígasztalója szomorú éltemnek
Csak az halál vethet véget gyötrelmemnek.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me