Reményik Sándor: Igaz beszéd hitem dolgában
- Volt-e hited egy szikra bárcsak? -
Pár porszeme reámtapadt
Hívő lelkek virágporának.
Áldozatul esett esőnek.
Sokszor éreztem idegennek,
De néha áldott ismerősnek.
Soha. Ködös volt, ködös valami.
Legtöbbször a Szépségben láttam.
Nem tudok róla többet vallani.
Mutatott néha tiszta útat.
De kinek ő csak itt reménye:
Minden embernél nyomorultabb.
Valaha is szelíd galambként? -
Ó ez igaz. Hogy írtam volna
Nem önmagamtól annyi költeményt?
Bántam sokszor - most már nem bánom.
Kényszerítőn szükségszerű,
S magaménak azt sem találom.
Most azt mondanám: szent véletlen.
Akkor is megduzzadt bennem a szó,
Jaj, ha bárkit félrevezettem.
Hagyjátok ezt a bús-édes mesét.
Dante vándorolt három túlvilágban.
Nekem az ösvény síromig elég.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me