Reményik Sándor: Versek
Versek
Egy csipkegalléros kisfiúhoz
aki valaha én voltam
aki valaha én voltam
1
Olyan messze vagy tőlem, mint a béke,
Olyan messze vagy, mint a kegyelem
Egy örök Isten megváltó kezébe -
Olyan messze vagy, mint a csend,
Amelynek nyitját sehol sem lelem,
Oly messze vagy, mint minden, ami elmegy,
S lesorvad szívemről és cserbehagy,
Oly messze vagy, mint egek csuda-kékje,
Mint a mennyország, olyan messze vagy.
Olyan messze vagy, mint a kegyelem
Egy örök Isten megváltó kezébe -
Olyan messze vagy, mint a csend,
Amelynek nyitját sehol sem lelem,
Oly messze vagy, mint minden, ami elmegy,
S lesorvad szívemről és cserbehagy,
Oly messze vagy, mint egek csuda-kékje,
Mint a mennyország, olyan messze vagy.
2
A te lakod egy kis üvegkoporsó,
Amelyhez sok-sok titkos út vezet,
Előtte sápadt örökmécsek égnek:
Élet, Halál, Önvád, Emlékezet.
Én néha meg-megnézem arcodat
S nyitott szemed, amely nem változik,
Én elfelejtem minden harcomat,
S szívem neked meggyón s megáldozik.
Amelyhez sok-sok titkos út vezet,
Előtte sápadt örökmécsek égnek:
Élet, Halál, Önvád, Emlékezet.
Én néha meg-megnézem arcodat
S nyitott szemed, amely nem változik,
Én elfelejtem minden harcomat,
S szívem neked meggyón s megáldozik.
3
A csipkegallért gyermek, add nekem,
Hogy, ha valaki nagyon szomorú,
Engesztelőn a vállára tegyem.
A csodatevő gallért add nekem.
E csipkét Styx és Lethe vize mosta
És rajta van az elmúlás fehérje,
Az örök dolgok égi illata,
A végtelen derűje és a béke -
A csodatévő gallért add nekem.
Hogy, ha valaki nagyon szomorú,
Engesztelőn a vállára tegyem.
A csodatevő gallért add nekem.
E csipkét Styx és Lethe vize mosta
És rajta van az elmúlás fehérje,
Az örök dolgok égi illata,
A végtelen derűje és a béke -
A csodatévő gallért add nekem.
4
Valakinek odaadtam a képed,
Aki azt mondta: testvéred vagyok,
És úgy szeretett, nem engem - de téged.
Valakinek odaadtam a képed,
S nem én szerettem, Te szeretted őt,
És a te tiszta kis szíveden át
Kívántunk egymásnak jóéjszakát
És csöndes pihenőt...
Aki azt mondta: testvéred vagyok,
És úgy szeretett, nem engem - de téged.
Valakinek odaadtam a képed,
S nem én szerettem, Te szeretted őt,
És a te tiszta kis szíveden át
Kívántunk egymásnak jóéjszakát
És csöndes pihenőt...
5
Én mint a vakond, a föld alatt élek,
De te vagy az én drága, jobbik énem:
Sötét lelkembe lámpavivő lélek,
Aki még mindég vissza visszajár:
Parányi szentjánosbogár,
Hozzám - a temetőből.
De te vagy az én drága, jobbik énem:
Sötét lelkembe lámpavivő lélek,
Aki még mindég vissza visszajár:
Parányi szentjánosbogár,
Hozzám - a temetőből.
6
Valaki egyszer azt mondotta nékem:
"Csitt, csendesen, egy percig így maradjon,
Most éppen olyan, mint azon a képen"
Akkor te jártál bennem, régi gyermek,
S egy csöpp nyugalmat loptál a szívembe,
S nem ásítottak előttem a vermek,
A tépelődés farkasvermei.
"Csitt, csendesen, egy percig így maradjon."
S én úgy maradtam volna mindörökké...
De már a következő perc keze
Letörölte az arcomról az arcod,
Én vívtam tovább hittelen a harcot,
Egyszer volt, - soha többé...
A varázs megtört, eltűnt, tovaszállott -
Aki látta: csak kisértetet látott.
"Csitt, csendesen, egy percig így maradjon,
Most éppen olyan, mint azon a képen"
Akkor te jártál bennem, régi gyermek,
S egy csöpp nyugalmat loptál a szívembe,
S nem ásítottak előttem a vermek,
A tépelődés farkasvermei.
"Csitt, csendesen, egy percig így maradjon."
S én úgy maradtam volna mindörökké...
De már a következő perc keze
Letörölte az arcomról az arcod,
Én vívtam tovább hittelen a harcot,
Egyszer volt, - soha többé...
A varázs megtört, eltűnt, tovaszállott -
Aki látta: csak kisértetet látott.
7
Szeretném letépni az arcomat,
Mint egy álarcot, úgy szaggatni le,
Lekaparni az évek rétegét,
Mígnem alóluk kibukkannál te!
Úgy irigylem a fehér homlokod,
S a hajad fodros aranytengerét,
S te gyermek nem irigyled semmimet:
Ó, hiszen minden kincsem a tiéd.
Erős férfi ha nem lehettem már,
Ha rombadőltek mind az élettervek,
Lennék legalább újra kisfiú,
Mindent előlről kezdő tiszta gyermek!
Mint egy álarcot, úgy szaggatni le,
Lekaparni az évek rétegét,
Mígnem alóluk kibukkannál te!
Úgy irigylem a fehér homlokod,
S a hajad fodros aranytengerét,
S te gyermek nem irigyled semmimet:
Ó, hiszen minden kincsem a tiéd.
Erős férfi ha nem lehettem már,
Ha rombadőltek mind az élettervek,
Lennék legalább újra kisfiú,
Mindent előlről kezdő tiszta gyermek!
8
Ó, de a szemed egyebet beszél,
A szomorú szemed -
A szemedben a sorsom van megírva:
Hogy máskép nem lehet.
Előlről mindhiába kezdeném:
Csak odajutnék, ahol most vagyok,
Ha száz más úton indulnék is én.
Poétának szólított el a sors,
S az életbe ily félszegen ereszt el,
S így kell bolyongnom itt, ily felemásan,
Babérral és kereszttel
És mindég egyedül.
A szomorú szemed -
A szemedben a sorsom van megírva:
Hogy máskép nem lehet.
Előlről mindhiába kezdeném:
Csak odajutnék, ahol most vagyok,
Ha száz más úton indulnék is én.
Poétának szólított el a sors,
S az életbe ily félszegen ereszt el,
S így kell bolyongnom itt, ily felemásan,
Babérral és kereszttel
És mindég egyedül.
9
Te tőlem külön élsz,
Te elmult, drága, győzedelmes gyermek,
És sosem kínlódol és sosem félsz.
Engem, ha néha szívendöf az élet:
Te csak mosolyogsz üvegkoporsódban,
Nem érint az téged.
Te elmult, drága, győzedelmes gyermek,
És sosem kínlódol és sosem félsz.
Engem, ha néha szívendöf az élet:
Te csak mosolyogsz üvegkoporsódban,
Nem érint az téged.
10
Találkozunk nagynéha társaságban,
Gyakorta réten, erdők rejtekén -
Akkor kis kezed letör egy-egy ágat,
S egy-egy fehér virágot dob felém.
Ki-kivirul egy rég elhalt tavasz,
A multból fel-felszáll egy üzenet,
Aztán - nem látom, csak a szürke tájt
És a folyóra hajló fűzeket.
Gyakorta réten, erdők rejtekén -
Akkor kis kezed letör egy-egy ágat,
S egy-egy fehér virágot dob felém.
Ki-kivirul egy rég elhalt tavasz,
A multból fel-felszáll egy üzenet,
Aztán - nem látom, csak a szürke tájt
És a folyóra hajló fűzeket.
11
Néha szólok neked: maradj velem,
Te vagy a Csend, -
S a Béke nyitját nálad meglelem.
Te vagy az Isten rámhulló kegyelme,
Egy angyal, aki meg-meglátogat
S hoz nekem színeket és álmokat.
Maradj még: imígy könyörgök neked.
De te nem szólsz.
Csak halkan csóválod a fejedet.
Te vagy a Csend, -
S a Béke nyitját nálad meglelem.
Te vagy az Isten rámhulló kegyelme,
Egy angyal, aki meg-meglátogat
S hoz nekem színeket és álmokat.
Maradj még: imígy könyörgök neked.
De te nem szólsz.
Csak halkan csóválod a fejedet.
12
Valaki őrzi most a képedet,
Valaki most magánál tartogat,
S te, aki szelíd, jó fiúcska voltál,
Te jól viseled nála magadat.
Maradj vele hát, s el ne hagyd soha,
És vigasztald, ha kell, s szeresd nagyon,
Könnyét töröld le, álmát édesítsd meg,
Gyermek, te nálam nagyobb hatalom.
Valaki most magánál tartogat,
S te, aki szelíd, jó fiúcska voltál,
Te jól viseled nála magadat.
Maradj vele hát, s el ne hagyd soha,
És vigasztald, ha kell, s szeresd nagyon,
Könnyét töröld le, álmát édesítsd meg,
Gyermek, te nálam nagyobb hatalom.
1920
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
