Reviczky Gyula: IV. Nem mondta senki még; először
Tőled hallottam: Értelek!
Óh, légyen áldott az az óra,
Mely engem hozzád vezetett.
Keresztüljárta bánatom',
S verőfényes, derült napokról
Megint, megint álmodhatom!
Hogy vélem annyi jót tevél.
Talán egymásnak szánt a végzet.
Valami súgja: Várj! remélj!...
Most zeng először énekem.
Ha téged látlak, azt hiszem, hogy
Boldognak lenni végzetem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me