Reviczky Gyula: A halott gyűrüje

Full text search

A halott gyűrüje
 
Szegény Aurél nagyon beteg,
Sápadt, sovány, fördőre megy.
- Idám, az ég megáldjon!
Nincs már csak egynehány hetem;
E szép világtul, érzem,
El kell örökre válnom.
 
S hogy fonnyadt karja tárul, im,
Gyürűje, benn' a kő rubin,
Tova gurúl a porba.
- E gyűrü mondja meg neked.
Hogy itt hagyám az életet.
Elküldöm haldokolva.
 
Május volt, langyos kikelet;
A lány sohajtott, könnyezett,
S midőn az ősz közelgett:
A nyirkos szél anyjának is
Átjárta húsát, csontjait,
Az özvegy is beteg lett.
 
Nincsen kenyér; mi lesz veled?
Dologhoz nem tud kis kezed;
Csak nem mehetsz cselédnek!
Ha most itt volna szeretőd...
Eh! falatod sincs betevőd,
Ő sem gondolna véled.
 
«Van itt még egy darab ruhám.
Nézd, új, selyem, föl sem huzám.
Ő adta. Viganómat
Kivánnod kell csak, bár szivem
Utána vérzik, elviszem
Zálogba a zsidónak.»
 
Egy pár garas... Mit ér neked?
Az orvosság is többre megy,
S nyakunkon itt a házbér.
A háziúr legény fia
Mindig kerülgetett, Ida.
Megszánna szép orczádér'.
 
Lakuk kis pinczelyuk, setét.
Menjen? ne menjen?... S már kezét
Rátette a kilincsre.
Ajtót nyit ekkor valaki,
S a postás látható, a ki
Egy levelet hajít be.
 
Pecsétje, színe gyász s a mint
Felbontja, kis gyürűt tapint;
Piros rubin a kő benn'.
«Van egy gyürűm. Fát, húst veszek,
S a hova küldesz, nem megyek,
Akármi lesz belőlem.»

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me