Rimay János: [XIV] MÁS
Ritkán vált, ki őtet kezével jól kapta,
S véle keblét rakta,
És kedvelt javait vidám szívvel lakta.
Fénlik, setétlik is napja változása,
Nincs állapodása,
Gyakran szélzúgásban tetszik is morgása.
Istentelenségben kik hevernek s élnek,
S vétkekben nem félnek,
Véle jól alkusznak s benne gyönyörködnek.
Mostohán ád kedvet s helt az jámborságnak,
Örvend gonoszságnak,
Szaporít okokat sok háborúságnak.
Tudományban oly nagy, mint Homerus s Plató,
Ki volt mindenlátó,
Ha pénzed nincs, lehetsz ehhez csak bőrgyártó.
Claudius- s Neróhoz hasomló kegyetlen,
Vakmerő szemtelen,
Csak légyen sok pénzed, ülhetsz az fő helyen.
Nem hagyhat egyedül, sokakkal kísírtet,
S csaknem szentnek hitet,
Fejedelmi nevet ő szerez s készíttet.
Fösvény embereknek szerelmes igája,
Mert szíveket rágja,
Ha erszények száját kezek gyakran vájja.
Kevesen örvendnek az igaz életben,
Jó cselekedetben
S az isteni csendesz lelkiisméretben.
De rajta nem kapunk, mert böcsületi nincs,
Akárhová tekints,
Pénzhez úgy ragadunk, mint az ebhez killincs.
Hogynem életében naponként jobbulni
S elmében gyógyulni,
Maga ezzel szokott ember boldogulni.
Hát ne torkoskodjunk, mint vízi hüvelvény,
Lelkem, ne légy kemény,
Szolgáld Istenedet, nem nyél el mély örvény.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me