Rimay János: [XXX] MÁS
Mert kívüled nincsen
Reményem, segedelmem,
Lássa ellenségem,
Teljes hadam, népem,
Hogy vagy hű fejedelmem,
Kinek nagy nevébe
És vezérlésébe
Köt szablyát fel seregem.
Ne légyen rémült, holt
Szívemben lengő hitem,
Hogy azt követhesse,
Szüntelen nézhesse
Szememmel tekintetem,
Elmémet vezérlje,
Mihelt valamire
Szándékomot térítem.
Ottan nem félhetem
Ellenségem fegyverét,
Nem kell is kívánni,
Hogy siesse adni
Szomszédom segítségét,
Semmi s köz erővel
Törhetem veled el
Ellenségemnek fejét.
Tudom, győzi s véri
Ellenségem seregét,
Hanem az te karod,
Azholott akarod,
Hogy kinyújtsa erejét,
Mihelt megijeszted,
Szörnyen elterjeszted,
S futván hányja fegyverét.
Hogy tudjak mindenért
Az te erődhöz esni,
Ki csalhatatlanul
Hozzánk mennyből járul,
Nem szokott is megkésni
Annak, ki hitivel
S kész készületivel
Tudja járt útán lesni.
Lelkemnek páncélja,
Szablyám éli acélja,
S így bátor lehetek,
Semmit nem félhetek,
S dolgomnak nem lesz héja,
Terjed merészségem,
Rémül ellenségem,
Romolván kardja s íja.
Szekere számában
Ámbár ő dicsekedjék,
Neved erejében,
Akarom, mindenben,
Hogy én lelkem örvendjék,
Nagy bátran élhetek,
Nyertes is lehetek,
Csak kedved nékem fényljék.
Ki nevében vagyon
Szándékom eredeti,
Te bírj és vezérelj,
Tanácsomban nevelj,
Folyjon jól dolgom rendi,
Tarts meg seregedet,
Szenteljed népedet,
S légyen előmeneti.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me