Somlyó Zoltán: MA REGGEL...
MA REGGEL...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Most sétapálcám nem verné szivem...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
