Szenci Molnár Albert: CVII. ZSOLTÁR
CVII. ZSOLTÁR
C. M.
Előszámlálása az Isten megszabadításának,
mellyet az embereknek szokott gyakran megmutatni.
Előszámlálása az Isten megszabadításának,
mellyet az embereknek szokott gyakran megmutatni.
1
Dicsérjétek az Urat,
Mert nagy ő jóvolta,
És örökké megmarad
Az ő nagy irgalma.
Azkik megváltattak
Őáltala kegyessen
Kíntól megtartattak,
Őtet dicsérjék híven.
Dicsérjétek az Urat,
Mert nagy ő jóvolta,
És örökké megmarad
Az ő nagy irgalma.
Azkik megváltattak
Őáltala kegyessen
Kíntól megtartattak,
Őtet dicsérjék híven.
2
Kiket ő támadatról
És napenyészetről,
Dél felől és északról
Bégyűjte sok földről.
Kik az szörnyű pusztán
Idestova búdostak,
Semmi várost ottan
Lakásra nem találtak.
Kiket ő támadatról
És napenyészetről,
Dél felől és északról
Bégyűjte sok földről.
Kik az szörnyű pusztán
Idestova búdostak,
Semmi várost ottan
Lakásra nem találtak.
3
Holott nékik nem vala
Ételek, italok,
Kin lelkek elbággyada,
Nagy bú szálla rájok,
Ez ő ínségekben
Istenhez kiáltának,
Kitől nagy kegyessen
Megszabadítatának.
Holott nékik nem vala
Ételek, italok,
Kin lelkek elbággyada,
Nagy bú szálla rájok,
Ez ő ínségekben
Istenhez kiáltának,
Kitől nagy kegyessen
Megszabadítatának.
4
És igaz úton őket
Nagy szépen hordozá,
Holott lelnének helyet,
Városra juttatá,
Ezek hát víg szívvel
Az Úr Istent dicsérjék,
Minden népnek széllel
Nagy csudáit beszéljék.
És igaz úton őket
Nagy szépen hordozá,
Holott lelnének helyet,
Városra juttatá,
Ezek hát víg szívvel
Az Úr Istent dicsérjék,
Minden népnek széllel
Nagy csudáit beszéljék.
5
Hogy az szomjú lelkeket
Megitatá vízzel,
És mind az éhezőket
Bétölté étellel.
Kik az nagy setétben
Fogságban hevertenek,
Halálos ínségben
Nagy vasakot viseltek.
Hogy az szomjú lelkeket
Megitatá vízzel,
És mind az éhezőket
Bétölté étellel.
Kik az nagy setétben
Fogságban hevertenek,
Halálos ínségben
Nagy vasakot viseltek.
***
6
Mert az Isten igéjét
Ők meg nem gondolák,
És az ő jó tanácsit
Megveték, csúfolák:
Kiért ők keményön
Megostoroztatának,
Segedelmek nem lőn,
Midőn így kínlódnának.
Mert az Isten igéjét
Ők meg nem gondolák,
És az ő jó tanácsit
Megveték, csúfolák:
Kiért ők keményön
Megostoroztatának,
Segedelmek nem lőn,
Midőn így kínlódnának.
7
De hogy ő szükségekben
Kiálták az Urat,
Megmenté őket menten,
Viselvén gondjokat.
Ő nagy hatalmából
Fölbontá kötelöket,
Halál árnyékából
El-kibocsátá őket.
De hogy ő szükségekben
Kiálták az Urat,
Megmenté őket menten,
Viselvén gondjokat.
Ő nagy hatalmából
Fölbontá kötelöket,
Halál árnyékából
El-kibocsátá őket.
8
Áldják ezek az Istent,
Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt naponként
Hirdessék csudáit.
Ő töri föl menten
Az erős érckapukat,
Eltöri nagy könnyen
Az ő nagy vaszárjokat.
Áldják ezek az Istent,
Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt naponként
Hirdessék csudáit.
Ő töri föl menten
Az erős érckapukat,
Eltöri nagy könnyen
Az ő nagy vaszárjokat.
9
Az bolondok kínlódnak
Az ő bűnök miát,
Az Isten haragjának
Érzik bennök sullyát,
Sem étel, sem ital
Nem kell semmire nékik
Mert az szörnyű halál
Szemek előtt forgódik.
Az bolondok kínlódnak
Az ő bűnök miát,
Az Isten haragjának
Érzik bennök sullyát,
Sem étel, sem ital
Nem kell semmire nékik
Mert az szörnyű halál
Szemek előtt forgódik.
10
Mihelt ők kiáltának
Az kegyes Istenhez,
Tőle megtartatának,
Nékik lőn kegyelmes.
Mihelt ő egy szót szól,
Megjobból az erőtlen,
Az beteg meggyógyól,
Mert megmenti az Isten.
Mihelt ők kiáltának
Az kegyes Istenhez,
Tőle megtartatának,
Nékik lőn kegyelmes.
Mihelt ő egy szót szól,
Megjobból az erőtlen,
Az beteg meggyógyól,
Mert megmenti az Isten.
11
Áldják ezek az Istent,
Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt óránként
Hirdessék csudáit.
Istennek szívekből
Áldozzanak hívséggel,
Csudatételiről
Énekeljenek széjjel.
Áldják ezek az Istent,
Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt óránként
Hirdessék csudáit.
Istennek szívekből
Áldozzanak hívséggel,
Csudatételiről
Énekeljenek széjjel.
***
12
Kik az hajókon járnak
Az széles tengeren,
Nagy veszélben forganak
Kereskedést űzvén,
Azok értik dolgát,
És nagy hatalmát látják
Számtalan csudáját
Az mélységről gondolják.
Kik az hajókon járnak
Az széles tengeren,
Nagy veszélben forganak
Kereskedést űzvén,
Azok értik dolgát,
És nagy hatalmát látják
Számtalan csudáját
Az mélységről gondolják.
13
Hogyha ő az szélnek szól,
Megindól legottan,
Nagy hirtelen fölzúdól
S' habokat széllelhány,
Mellyek fölütköznek,
És az eget verdesik,
Ismétlen ledőlnek,
Rettegnek, azkik nézik.
Hogyha ő az szélnek szól,
Megindól legottan,
Nagy hirtelen fölzúdól
S' habokat széllelhány,
Mellyek fölütköznek,
És az eget verdesik,
Ismétlen ledőlnek,
Rettegnek, azkik nézik.
14
Széjjel úgy tántorganak,
Mint egy részeg ember,
Semmihez nem kaphatnak,
Mert széles az tenger.
De ha ez veszélben
Az Istenhez kiáltnak,
Megmenti kegyessen,
Hogy el ne buruljanak.
Széjjel úgy tántorganak,
Mint egy részeg ember,
Semmihez nem kaphatnak,
Mert széles az tenger.
De ha ez veszélben
Az Istenhez kiáltnak,
Megmenti kegyessen,
Hogy el ne buruljanak.
15
Jó időt támaszt ismét,
Az tengert enyhéti,
Az fölemelt hab vizét
Szépen lefekteti.
Ott igen örvendnek
Az tenger csendességén,
Ha az partra érnek,
Azkit kívántak szintén.
Jó időt támaszt ismét,
Az tengert enyhéti,
Az fölemelt hab vizét
Szépen lefekteti.
Ott igen örvendnek
Az tenger csendességén,
Ha az partra érnek,
Azkit kívántak szintén.
16
Áldják ezek az Istent,
Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt naponként
Hirdessék csudáit,
És dicsérjék őtet
Az gyülekezetekben,
Magasztalják nevét
Az vének seregében.
Áldják ezek az Istent,
Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt naponként
Hirdessék csudáit,
És dicsérjék őtet
Az gyülekezetekben,
Magasztalják nevét
Az vének seregében.
***
17
Ő az folyóvizeket
Szintén kiszárasztja,
Az csurgó kútfejeket
Szárazra fordítja.
Az gyümölcsös földet
Meddő parlaggá tészi,
Mert itt sok bűnöket
Töttek, és azt bünteti.
Ő az folyóvizeket
Szintén kiszárasztja,
Az csurgó kútfejeket
Szárazra fordítja.
Az gyümölcsös földet
Meddő parlaggá tészi,
Mert itt sok bűnöket
Töttek, és azt bünteti.
18
Essőkkel nedveséti
Az száraz földeket,
Folyással ékeséti
Az sovány helyeket.
És ez illy földeket
Adja éhező népnek:
Hogy itt lakóhelyet
És várost építsenek,
Essőkkel nedveséti
Az száraz földeket,
Folyással ékeséti
Az sovány helyeket.
És ez illy földeket
Adja éhező népnek:
Hogy itt lakóhelyet
És várost építsenek,
19
Kik ez földet bévetik
És szőlőt ültetnek,
És szép fű nevekedik
Hasznokra az népnek.
És őket megáldja,
Hogy szaporodhassanak,
És fogyatkozása
Ne legyen az csordáknak.
Kik ez földet bévetik
És szőlőt ültetnek,
És szép fű nevekedik
Hasznokra az népnek.
És őket megáldja,
Hogy szaporodhassanak,
És fogyatkozása
Ne legyen az csordáknak.
20
De elfogynak ismétlen
És sanyargattatnak,
Elnyomatnak szertelen
És szorongattatnak.
Az fejedelmeket
Megvetöttekké tészi,
Az pusztában őket
Út nélkül széllelviszi.
De elfogynak ismétlen
És sanyargattatnak,
Elnyomatnak szertelen
És szorongattatnak.
Az fejedelmeket
Megvetöttekké tészi,
Az pusztában őket
Út nélkül széllelviszi.
21
Kegyesen fölemeli
Ő az nyomorultat,
Cselédit kiterjeszti,
Mint az sereg nyájat.
Az jók, kik ezt látják,
Örvendez az ő szívek
De szájokat dugják,
Azkik hamissan élnek.
Kegyesen fölemeli
Ő az nyomorultat,
Cselédit kiterjeszti,
Mint az sereg nyájat.
Az jók, kik ezt látják,
Örvendez az ő szívek
De szájokat dugják,
Azkik hamissan élnek.
22
Azkinek esze vagyon,
Megnézze ezeket,
És meglátja jó módon
Az Isten kegyelmét.
Azkinek esze vagyon,
Megnézze ezeket,
És meglátja jó módon
Az Isten kegyelmét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
