Szenci Molnár Albert: CXLII. ZSOLTÁR

Full text search

CXLII. ZSOLTÁR
 
T. B.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
 
1
Én az Úrhoz fölkiálték,
Kiáltván néki könyörgék,
Jelentvén én panaszimat,
Megbeszéllém nyavalyámat.
 
2
Ha szorongattatik lelkem,
Te utat mutatsz énnékem,
Módot találsz, azmelly által
Megszabadulok jó móddal.
 
3
Utamra tőrt mernek hánni,
Azmellyen én szoktam járni,
Tekintek széllel mellőlem,
De senki nem esmer engem.
 
4
Bézárlattak utak, ajtók,
Egyfelé sem szaladhatok,
És ez illyen ínségemben
Senki nincsen, ki segítsen.
 
5
Tehozzád kiálték, Uram,
Mondván: te vagy bizodalmam,
És egyedül reménségem
Ez földön csak te vagy nékem.
 
6
Halld meg az én imádságom,
Mert igen sanyargattatom,
Ments meg ellenségim ellen,
Mert erősbek, hogynem mint én.
 
7
Vedd ki fogságból lelkemet,
Hogy dicsérjem szent nevedet,
Ha jól téssz velem, az hívek
Ottan engem környülvesznek.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me