Szenci Molnár Albert: CXLVIII. ZSOLTÁR
Intése minden állatoknak és az embereknek
az Istennek dicséretire.
Noh, dicsérjétek mindnyájan
Az Urat az menyországban,
Dicsérjétek őt az égben,
Az ő fölséges székiben,
Minden angyalok őt dicsérjék, |
Az nap és hold őt dicsérje,
Minden csillagokkal öszve.
Az Urat ti, magas egek,
Dicsérjétek minden vizek,
Kik fönt az égen levegtek,
Az Úr nevét dicsérjétek.
Mert mindeneket igéjével, |
Mindent úgy megerősíte,
Hogy megálljon mindörökké.
Mindeneknek módot ada,
Hogy ki-ki abban maradna.
Ti, cethalak és mélységek,
Az Úr Istent dicsérjétek.
Tűz, kőesső, hó és az pára, |
Őt áldjátok, forgószelek,
Kik beszédének engedtek.
Ti, hegyek, halmok és völgyek,
Nagy cédrusfák és egyebek,
Szeléd barmok, fenevadak,
Földi férgek és madarak:
És ez földön minden királyok, |
És világi fejedelmek,
Kik nagy tiszteket viseltek,
Ifjak, leányok és vének,
Az Úr Istent dicsérjétek,
Mert nevének dicső volta
Mennyet, földet föllyülmúlja.
Fölemeli szarvát népének, |
Izráel választott népe
Az Úrnak nevét dicsérje.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me