Szenci Molnár Albert: CXVI. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

CXVI. ZSOLTÁR

T. B.
Háláadása Dávidnak
az veszedelemből való megszabadulásért

1
Szeretem és áldom az Úr Istent,
Mert meghallgatá az én beszédemet,
Könyörgésemre hajtá kegyes fülét,
Kiért imádom őtet naponként.

2
Midőn az halál környűlvőn engem,
És csaknem szörnyű köteliben ejte,
Pokolnak kínja engem rettegete,
Nagy volt bánatom és nagy sérelmem.

3
Segétségül hívám az Úr nevét,
Tartsd meg lelkemet, s' ottan megsegíte,
Az Úr hív, igaz és nagy ő jókedve,
Ő megőrzi az együgyőeket.

4
Mikor én nagy nyavalyában volnék,
Ottan megmenté nyomorult életem:
Légy csendességben te azért, én lelkem,
Látván segedelmét fölségének.

5
Te megmentél az haláltól engem,
Szemem sírástól, lábamot eséstől:
Az élők földén járok szünetlenől,
Az te színed előtt, én Istenem.

***

6
Hittem Istenben, mikor így szólék,
Én szegény lelkem vala nagy ínségben.
És ezt mondám félelmes sietségben:
Hiszem, hazugok minden emberek.

7
Mit adjak az Úrnak jótétiért?
Az háláadó pohárt én fölveszem,
És az Úr jótéteményit hirdetem,
Szent nevét áldom segétségiért.

8
Fogadásom az egész nép előtt,
Háláadással megadom nékie,
Az híveknek halála (minden higgye)
Drágalátos az Úr szeme előtt.

9
Imádlak téged, idvözítőmet,
Ki engem választál szegény szolgádnak.
Nékem, szolgálóleányod fiának,
Föloldozád minden kötelimet.

10
Áldozom néked háláadással,
Nevedet minden nép előtt hirdetem:
És azmelly fogadást azelőtt töttem,
Megállom minden előtt vígsággal.

11
Az te Házadnak ő pitvariban
És egész Jeruzsálemben tisztellek:
Velem együtt az Urat dicsérjétek,
Mondjatok Alleluját mindnyájan.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!