Szenci Molnár Albert: IV. ZSOLTÁR
Dávidnak könyörgése az Saul ellen.
Én igazságomnak Istene,
Hallgasd meg én kiáltásom,
Szánj meg, és tekénts ínségemre
Te vígy engemet tágas helyre
Midőn itt szorongattatom.
Ti, nagy urak, miglen gyaláztok |
Ez illy hívságban mig maradtok?
Hazudozásra mit vágyódtok?
Mig gyönyörködtök ezekben?
De vegyétek jól eszetekbe,
Hogy az Úr Isten engemet
Bévött kedvébe, kegyelmébe,
Ő adta királyi tisztemet
És meghallja kérésemet.
Rettegjetek hát és lássátok, |
Magatokat meggondoljátok
Az ágyasházban ha nyugosztok,
Hogy lehessen csendességtek.
Igazságnak áldozatjával
Áldozzatok az Istennek,
Jó élettel és igazsággal
És az Istenben bátorsággal
Bízzatok és örvendjetek,
De sokan mondják azt minekünk: |
Azért téged, Úr Isten, kérünk,
Mutasd kegyes orcádat nékünk,
Jöjjön el az áldott óra!
Mellyel inkább vigasztalsz engem,
És örvendeztetsz szívemben;
Hogynem kiknek sok mustjok terem,
Búzájokkal rakva sok verem,
Kikkel élnek bévségessen.
Azért élek jó békeségben, |
Uralkodván lakom földemben
Bátorságos örvendezésben,
Mert az Úr vigyáz éltemre.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me