Szenci Molnár Albert: LX. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

LX. ZSOLTÁR

T. B.
Könyörgése Dávidnak az Izráel népének jó állapatjáért.

1
Minket, Úr Isten, elhagyál,
És reánk megharagudtál,
Tőled széllel eloszlatánk,
Térj kegyessen ismét hozzánk,

Mint ez földet megindítád,

Nagy hatalmaddal megrontád,
Építsd meg az ő nagy romlását,
Mert romlás miatt alég állhat.

2
Népedet keményen tartád,
És igen megsanyargatád,
Minket, mint egy csípős borral,
Itatál keserű búval.

De azkik tégedet félnek,

Az zászlót adád nékiek,
Mellyet ők fölemelnek bízván
Az te igaz fogadásodban.

3
Hogy az nálad kedves hívek
Végre megmenekedjenek,
Jobb kezeddel tarts meg engem,
Hallgass meg és tégy jól velem.

Szóla Isten szentségében,

Örvendek ígéretiben,
Az Sikemet részül elveszem,
Az Szukót völgyét megmértéklem.

4
Galaádot is ezennel
Megveszem erősségemmel,
Az Manasses is ekképpen,
Efraim is enyim leszen.

Ezek az nagy sereg népek

Fejemnek ereje lesznek,
Az Júda is én örökségem
És törvénszerzőm leszen nékem.

***

5
Az Moáb is az én népem,
Mint egy lábmosó edényem,
Kiben lábaimat mosom,
Ebben én nem gyanakodom.

És azt én nyilván elhiszem,

Edómra sarumot vetem,
És kik Filisztéában laktok,
Győzödelmemen vigadoztok.

6
Ki vihetne engem bátran
Az nagy kerétett városban?
Utamat ki igazgatná
Az erős Edóm országra?

Nem te tészed-é, Úr Isten,

Ki minket űzsz helyből helyben?
Hogy el nem jövél sereginkkel,
Megűzetél ellenséginkkel.

7
Légy minekünk segétségől,
Őrizz meg ellenségünktől,
Mert az emberi segétség
Hijában való epesség.

Az Isten által minékünk

Lészen erős győzödelmünk,
És ő megszabadít bennünket,
Megtapodja ellenséginket.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!