Szenci Molnár Albert: LXVI. ZSOLTÁR
Háláadása az izráelitáknak az megszabadulásért.
Örvendj, egész föld, az Istennek,
És énekelj szép zengéssel.
Nagy dicsőséget szent nevének,
Mindenek dicsérjék széllel,
Mondjátok ezt az Úr Istennek, |
Erősséged nagy, hozzád esnek
Hízelkedvén ellenségid.
Az te isteni felségedet
Ez földön mindenek áldják,
És dicsőséges szent nevedet
Énekléssel magasztalják.
Jertek, és ezt jól meglássátok, |
Istennek melly csudálatosok
Dolgai az emberekhez.
Az tengert és az folyóvizet
Megszárasztja, hogy az népnek
Lábok szárazon általmehet,
Kin szíveink örvendeznek.
Országa megmarad örökké, |
Azkik föltámadnak ellene,
Előmenetek nem lehet.
Áldjátok az mi Istenünket
Ez földön minden emberek,
Dicsérjétek az ő szent nevét
Nagy zengéssel minden népek.
Mert életünket ő megadá, |
Lábainkat meggyámolítá
Oltalmazván eleséstől.
De minket igen megpróbálál,
És megkésérgetél, Isten,
Megolvasztál és megtisztítál,
Mint az ezüstöt az tűzben,
Te minket, szegény szolgáidat, |
Kik hevederrel ágyékinkat
Megkötözék nagy erőssen.
Mi fejünkre népet ültetél,
Mint az tevék, terheltetténk,
Nagy árvizeket ránk eresztél,
Sebes tűzön általménénk.
De te kivezérlél bennünket, |
Templomodban azért tégedet
Dicsérlek szép áldozattal.
Azmelly fogadást néked töttem
Én siralmas ajakimmal,
Ínségemben mire feleltem
Esedezvén én szájammal:
Sok hizlalt, szép kövér barmokat |
Kosokat, ökröket, bakokat
Megégetek teelőtted.
Jertek, halljátok, hadd beszéljem
Tinektek, istenfélőknek,
Azmiket Isten tött énvelem,
Melly kegyessen tött lelkemnek.
Hogy szájammal hozzá kiálték, |
Azért beszédével nyelvemnek
Mindenkor őtet dicsérem.
Hogyha hamisságot szívemben
Valaha gondoltam volna,
Soha engem könyörgésemben
Ő meg nem hallgatott volna,
De bizonyára az jó Isten |
És panaszimat jól megértvén
Könyörgésemnek helt ada.
Legyen áldott az nagy Úr Isten
Az ő nagy kegyességiért,
Ki meghallgatott kérésemben,
És kegyelmessen hozzám tért.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me