Szenci Molnár Albert: LXXVIII. ZSOLTÁR
LXXVIII. ZSOLTÁR
T. B.
Előszámlálása Istennek az Izráel népéhez
külömb-külömb jótéteményinek és sokféle ostorinak.
Előszámlálása Istennek az Izráel népéhez
külömb-külömb jótéteményinek és sokféle ostorinak.
1
Hallgass, én népem, az én törvényemre,
Füledet hajtsad az én beszédemre,
Azmellyek az én szájamból származnak,
Hogy jól megérthesd mivoltát azoknak,
Mert én néked olly dolgot beszéllek,
Kit titoknak tarthatnak mindenek.
Hallgass, én népem, az én törvényemre,
Füledet hajtsad az én beszédemre,
Azmellyek az én szájamból származnak,
Hogy jól megérthesd mivoltát azoknak,
Mert én néked olly dolgot beszéllek,
Kit titoknak tarthatnak mindenek.
2
Olly dolgot, azkit az mi atyáinktól
Hallottunk, és megértettünk azoktól,
Nemhogy csak mi arról megemlékeznénk,
De fiaiknak is megbeszéllenénk.
Hirdessük azért nagy dicsőségét
És az ő sok csudatéteményét.
Olly dolgot, azkit az mi atyáinktól
Hallottunk, és megértettünk azoktól,
Nemhogy csak mi arról megemlékeznénk,
De fiaiknak is megbeszéllenénk.
Hirdessük azért nagy dicsőségét
És az ő sok csudatéteményét.
3
Az Jákobval ő erős kötést szerze,
Az Izráelt törvénnyel kötelezé,
Hagyván, hogy az atyák ezt megbeszéljék,
És előszámlálják ő gyermekeknek,
Hogy ezt azok is nyilván tudhassák,
Kik az ő nemzetekből származnak.
Az Jákobval ő erős kötést szerze,
Az Izráelt törvénnyel kötelezé,
Hagyván, hogy az atyák ezt megbeszéljék,
És előszámlálják ő gyermekeknek,
Hogy ezt azok is nyilván tudhassák,
Kik az ő nemzetekből származnak.
4
Hogy ők az Istenben reméllenének,
És ő dolgait el ne felejtenék,
Törvénye szerint életeket szabnák,
Hogy ők végezetre úgy ne járnának,
Mint az ő rossz természető atyjok,
Az Istentől hirtelen elhajlók.
Hogy ők az Istenben reméllenének,
És ő dolgait el ne felejtenék,
Törvénye szerint életeket szabnák,
Hogy ők végezetre úgy ne járnának,
Mint az ő rossz természető atyjok,
Az Istentől hirtelen elhajlók.
***
5
Mint az Efraim fiai régenten
Fegyverrel, nyíllal fölkészölvén szépen,
Mindazáltal semmit nem használának,
De nagy szégyenséggel hátat adának,
Mert Istennek kötésit nem tarták,
És ő törvénye szerint nem jártak.
Mint az Efraim fiai régenten
Fegyverrel, nyíllal fölkészölvén szépen,
Mindazáltal semmit nem használának,
De nagy szégyenséggel hátat adának,
Mert Istennek kötésit nem tarták,
És ő törvénye szerint nem jártak.
6
Hamar elfeledkeztek az Istenről
És az ő nagy sok csudatételiről,
Kiket azelőtt láttatott ővélek,
És azmellyek az Egyiptomban lettek,
Az Zoán mezőn melly csudákat tött
Az ő atyjoknak szemei előtt.
Hamar elfeledkeztek az Istenről
És az ő nagy sok csudatételiről,
Kiket azelőtt láttatott ővélek,
És azmellyek az Egyiptomban lettek,
Az Zoán mezőn melly csudákat tött
Az ő atyjoknak szemei előtt.
7
Látták, hogy az tenger kétfelé válék,
Hogy azon által szárazon mehettek,
Az tengert ő kétfelől fölemelé,
Nappal őket ködoszloppal vezérlé,
És midőn nagy setétség volt éjjel,
Őköt vezette világos tűzzel.
Látták, hogy az tenger kétfelé válék,
Hogy azon által szárazon mehettek,
Az tengert ő kétfelől fölemelé,
Nappal őket ködoszloppal vezérlé,
És midőn nagy setétség volt éjjel,
Őköt vezette világos tűzzel.
8
Az pusztán az kősziklát meghasítá,
És az vízzel, azmelly abból kifolya,
Népét megitatá, és azon helybe
Az kősziklából kútfejet ereszte,
Kiből oly bővséges víz buzdóla,
Melly, mint az patak, sebessen folya.
Az pusztán az kősziklát meghasítá,
És az vízzel, azmelly abból kifolya,
Népét megitatá, és azon helybe
Az kősziklából kútfejet ereszte,
Kiből oly bővséges víz buzdóla,
Melly, mint az patak, sebessen folya.
***
9
Gonoszságokat de mégsem hagyák el,
Az Úr Istent ingerlék nagy bűnökkel,
És az pusztában megkísérték őtet,
Hogy tőle kértek csak gyönyörűséget,
Ételt kivánván ő éhségekben,
Kiért zúgódtak az Isten ellen.
Gonoszságokat de mégsem hagyák el,
Az Úr Istent ingerlék nagy bűnökkel,
És az pusztában megkísérték őtet,
Hogy tőle kértek csak gyönyörűséget,
Ételt kivánván ő éhségekben,
Kiért zúgódtak az Isten ellen.
10
Mondván: Eridj el, hidd el te magadban,
Hogy az Isten nékünk ez pusztaságban
Asztalt készítsen. Mert láttuk jóllehet,
Az kősziklából hogy vizet eresztett,
De az kenyér és az hús hol vagyon,
Ez népnek illy étket hogy adhasson?
Mondván: Eridj el, hidd el te magadban,
Hogy az Isten nékünk ez pusztaságban
Asztalt készítsen. Mert láttuk jóllehet,
Az kősziklából hogy vizet eresztett,
De az kenyér és az hús hol vagyon,
Ez népnek illy étket hogy adhasson?
11
Hogy az Isten ezt hallá, megbúsúla,
Tüzes haragja Jákobra buzdúla,
Megindula az Úr nagy haragjában,
Az Izráel népére is, azértan
Hogy ők az Úr Istenben nem bíztak,
Sőt ő segedelmét megutálták.
Hogy az Isten ezt hallá, megbúsúla,
Tüzes haragja Jákobra buzdúla,
Megindula az Úr nagy haragjában,
Az Izráel népére is, azértan
Hogy ők az Úr Istenben nem bíztak,
Sőt ő segedelmét megutálták.
12
Mert mihelyen ezt az néptűl meghallá,
Az fölhőknek legottan parancsola,
És megnyitá az mennyei kapukot,
Honnan az manna, mint esső, leomlott,
Hogy az nagy éhségben kiáltának,
Mennyei eledelt találának.
Mert mihelyen ezt az néptűl meghallá,
Az fölhőknek legottan parancsola,
És megnyitá az mennyei kapukot,
Honnan az manna, mint esső, leomlott,
Hogy az nagy éhségben kiáltának,
Mennyei eledelt találának.
***
13
Ez népnek itt nagy lőn ő szerencséje,
Angyali kenyért eledelől löle,
Úgyhogy ebben minden eleget évék,
Parancsola az napkeleti szélnek,
Melly onnan föllyől alázúdula,
Az déli nagy szél is megindula.
Ez népnek itt nagy lőn ő szerencséje,
Angyali kenyért eledelől löle,
Úgyhogy ebben minden eleget évék,
Parancsola az napkeleti szélnek,
Melly onnan föllyől alázúdula,
Az déli nagy szél is megindula.
14
Az hús, mint egy esső, alárohana,
Mint az sűrő por, kinek nincsen száma,
Madarak hullának nagy sűrőséggel,
Mint az föveny az tengerparton széjjel,
Számtalan sok az sátorok között
Ugyan ellepte az egész mezőt.
Az hús, mint egy esső, alárohana,
Mint az sűrő por, kinek nincsen száma,
Madarak hullának nagy sűrőséggel,
Mint az föveny az tengerparton széjjel,
Számtalan sok az sátorok között
Ugyan ellepte az egész mezőt.
15
Ekképpen ők olly igen eltelének,
Hogy nemcsak az éhség ellen évének,
Hanem gyönyörködtették is magokat,
Mégsem hatták el erkölcsös voltokat,
De hogy az hús még szájokban volna,
És az hasok még meg nem tölt volna:
Ekképpen ők olly igen eltelének,
Hogy nemcsak az éhség ellen évének,
Hanem gyönyörködtették is magokat,
Mégsem hatták el erkölcsös voltokat,
De hogy az hús még szájokban volna,
És az hasok még meg nem tölt volna:
16
Ottan az Úr haragja fölgerjede,
Az népnek javát köztök megemészté,
Jó ifjait elveszté Izráelnek,
De ők ezután ismét vétkezének,
Előbbi erkölcsökben elmentek,
Az Isten csudáinak nem hittek.
Ottan az Úr haragja fölgerjede,
Az népnek javát köztök megemészté,
Jó ifjait elveszté Izráelnek,
De ők ezután ismét vétkezének,
Előbbi erkölcsökben elmentek,
Az Isten csudáinak nem hittek.
17
Azért sok csapás miatt ő életek
Megrövidüle napjok, esztendejek,
Midőn az halált szemek előtt néznék,
Az Istenhez ők ismétlen térének,
Őbenne veték reménségeket,
Jó reggel tőle kérvén kegyelmet.
Azért sok csapás miatt ő életek
Megrövidüle napjok, esztendejek,
Midőn az halált szemek előtt néznék,
Az Istenhez ők ismétlen térének,
Őbenne veték reménségeket,
Jó reggel tőle kérvén kegyelmet.
18
Ez ínségben az Istent megemléjték,
Őtet erős kőszáloknak esmérék,
És őtet hatalmas Istennek vallák,
Egyedül őtet megtartónak mondák,
De csak hamis szó jöve szájokból,
És nyelvekkel szólának csalárdól.
Ez ínségben az Istent megemléjték,
Őtet erős kőszáloknak esmérék,
És őtet hatalmas Istennek vallák,
Egyedül őtet megtartónak mondák,
De csak hamis szó jöve szájokból,
És nyelvekkel szólának csalárdól.
19
Mert az ő szívek nem valának tiszták,
És az ő kötése szerint nem jártak,
De mégis kegyelmessen tőn ővélek,
Nem hagyá, hogy ez bűn ártson nékiek,
Kedveze nékik, szűnék haragja,
És ő büntetésit hátrahagyá.
Mert az ő szívek nem valának tiszták,
És az ő kötése szerint nem jártak,
De mégis kegyelmessen tőn ővélek,
Nem hagyá, hogy ez bűn ártson nékiek,
Kedveze nékik, szűnék haragja,
És ő büntetésit hátrahagyá.
20
Meggondolván, hogy az ő természetek
Gyarló test, elmúlandók az emberek,
Mint a szél, azmelly hirtelen elzúdul,
És ő fuvallása hátra nem fordul,
De ők mégis haragra indíták,
Az pusztában őtet megbúsíták.
Meggondolván, hogy az ő természetek
Gyarló test, elmúlandók az emberek,
Mint a szél, azmelly hirtelen elzúdul,
És ő fuvallása hátra nem fordul,
De ők mégis haragra indíták,
Az pusztában őtet megbúsíták.
***
21
Ez hitlen és gonosz nép meg nem szűnék,
Az erős Istent gyakran megkísérték,
Az Izráelnek ő szent Istenének
Majd ugyan parancsolnia kezdének,
Ő erős karját meg nem gondolták,
Mellyel ellenségtől megtartattak.
Ez hitlen és gonosz nép meg nem szűnék,
Az erős Istent gyakran megkísérték,
Az Izráelnek ő szent Istenének
Majd ugyan parancsolnia kezdének,
Ő erős karját meg nem gondolták,
Mellyel ellenségtől megtartattak.
22
És azki Egyiptomban tött csudákat,
És az Zoánban mívelt nagy dolgokat,
Csudatétellel hatalmát mutatá,
Mikor az vizet vérré változtatá,
Azt mívelé minden folyóvíznek,
Hogy azokból senki ne ihatnék.
És azki Egyiptomban tött csudákat,
És az Zoánban mívelt nagy dolgokat,
Csudatétellel hatalmát mutatá,
Mikor az vizet vérré változtatá,
Azt mívelé minden folyóvíznek,
Hogy azokból senki ne ihatnék.
23
Sok undok férgeket külde reájok,
Mardosák őket legyek és szúnyogok,
Közikbe ereszte sok rút békákat,
És gyümölcsvesztő cserebogarakat,
Az sáskák mind ellepték az földet,
És elveszték az veteményeket.
Sok undok férgeket külde reájok,
Mardosák őket legyek és szúnyogok,
Közikbe ereszte sok rút békákat,
És gyümölcsvesztő cserebogarakat,
Az sáskák mind ellepték az földet,
És elveszték az veteményeket.
24
Az szőlők kőesső miatt veszének,
Az fügefák is nem teremhetének,
Barmokat elveszté az kőessőkkel,
Ő csordájokat tüzes fergeteggel,
Minden haragját rajtok kiönté,
Haragjának tüzét rájok döjté.
Az szőlők kőesső miatt veszének,
Az fügefák is nem teremhetének,
Barmokat elveszté az kőessőkkel,
Ő csordájokat tüzes fergeteggel,
Minden haragját rajtok kiönté,
Haragjának tüzét rájok döjté.
25
Megfizete nékiek valósággal,
Megveré ő gonosz angyali által,
Kiket öldöklésre rájok bocsáta,
Az ő nagy haragjának utat nyita,
Még életeket is nem kiméllé,
Minden barmokat döggel elveszté.
Megfizete nékiek valósággal,
Megveré ő gonosz angyali által,
Kiket öldöklésre rájok bocsáta,
Az ő nagy haragjának utat nyita,
Még életeket is nem kiméllé,
Minden barmokat döggel elveszté.
***
26
Minden elsőszülött az Egyiptomban,
Megöleték az Kámnak sátorában,
Az első nevendéken kedves ifjak,
Kik erejekben már nőni indultak.
Elhozá az pusztán az ő népit,
Vezérlé őket, mint nyáj juhait.
Minden elsőszülött az Egyiptomban,
Megöleték az Kámnak sátorában,
Az első nevendéken kedves ifjak,
Kik erejekben már nőni indultak.
Elhozá az pusztán az ő népit,
Vezérlé őket, mint nyáj juhait.
27
Bátorsággal ő seregét kivivé,
Az ellenséget az tengerbe veszté,
Mindenütt szabadon viseltetének,
Míg az szent föld határában érének,
Mind az nagy hegyig az dicsért földön,
Mellyet erős jobb kezével megvőn.
Bátorsággal ő seregét kivivé,
Az ellenséget az tengerbe veszté,
Mindenütt szabadon viseltetének,
Míg az szent föld határában érének,
Mind az nagy hegyig az dicsért földön,
Mellyet erős jobb kezével megvőn.
28
Az népeket őelőle kihajtá,
Hogy ez földet népe örökül bírná,
Ő sátorokat adá Izráelnek,
Mégis ellene jártak az Istennek,
Kísérték és búsíták az Istent,
Nem őrzék az őtőle vött törvént.
Az népeket őelőle kihajtá,
Hogy ez földet népe örökül bírná,
Ő sátorokat adá Izráelnek,
Mégis ellene jártak az Istennek,
Kísérték és búsíták az Istent,
Nem őrzék az őtőle vött törvént.
29
De gonosz erkölcsöknek engedének,
És mint az ő atyjok, hátraesének,
Mint egy rossz kézív, visszafordulának,
És fölindíták haragját az Úrnak,
Bálványimádással őt búsíták,
Bosszúálló voltát megindíták.
De gonosz erkölcsöknek engedének,
És mint az ő atyjok, hátraesének,
Mint egy rossz kézív, visszafordulának,
És fölindíták haragját az Úrnak,
Bálványimádással őt búsíták,
Bosszúálló voltát megindíták.
***
30
Mihelt Isten ezt felőlök megérte,
Ő nagy haragja ottan fölgerjede,
És meggyűlölé az Izráel népét,
Elhagyá Silót, ő választott helyét,
Holott az ő szent sátora állott,
Kiben ő az emberek közt lakott.
Mihelt Isten ezt felőlök megérte,
Ő nagy haragja ottan fölgerjede,
És meggyűlölé az Izráel népét,
Elhagyá Silót, ő választott helyét,
Holott az ő szent sátora állott,
Kiben ő az emberek közt lakott.
31
Ő erejeket fogva elviteté,
És az ő dicsőségeket ereszté
Az ellenség kezében, és ezeknek
Az véres tőrt adá az hitleneknek,
Úgy megharagvék örökségére,
És megbúsula az Izráelre.
Ő erejeket fogva elviteté,
És az ő dicsőségeket ereszté
Az ellenség kezében, és ezeknek
Az véres tőrt adá az hitleneknek,
Úgy megharagvék örökségére,
És megbúsula az Izráelre.
32
Az ifjú népek tűz miatt veszének,
És az szép szűzek nem tiszteltetének,
Tisztességgel férjnek nem adatának,
Az papok fegyver által elhullának,
Kiknek özveggyé lött feleségek
Érettek gyászba nem öltözhettek.
Az ifjú népek tűz miatt veszének,
És az szép szűzek nem tiszteltetének,
Tisztességgel férjnek nem adatának,
Az papok fegyver által elhullának,
Kiknek özveggyé lött feleségek
Érettek gyászba nem öltözhettek.
33
De az Úr Isten fölkele ismétlen,
Mint azki az mél álomból fölserken,
És mint azki sok bort ivott, és kiált,
Akképpen ő az ellenségre talált,
És hátul rajtok nagy sebet vágott,
Rajtok örök gyalázatot hagyott.
De az Úr Isten fölkele ismétlen,
Mint azki az mél álomból fölserken,
És mint azki sok bort ivott, és kiált,
Akképpen ő az ellenségre talált,
És hátul rajtok nagy sebet vágott,
Rajtok örök gyalázatot hagyott.
***
34
Osztán az József sátorát megveté,
Az Efraim nemzetét sem kedvellé,
De elválasztá az Júda nemzetét,
Véle együtt az kedves Sion hegyét.
Az ő palotáját ott épité
Őfölségének dicsőségére.
Osztán az József sátorát megveté,
Az Efraim nemzetét sem kedvellé,
De elválasztá az Júda nemzetét,
Véle együtt az kedves Sion hegyét.
Az ő palotáját ott épité
Őfölségének dicsőségére.
35
Ez lesz, mint az föld, olly erős palota,
Azmelly helyéből ki nem mozdul soha,
Azután elválasztá az Dávidot
Ő szolgájának, szegény rendből valót,
Az juhnyáj mellől hívá szolgáját,
Nem utálá szegény állapatját.
Ez lesz, mint az föld, olly erős palota,
Azmelly helyéből ki nem mozdul soha,
Azután elválasztá az Dávidot
Ő szolgájának, szegény rendből valót,
Az juhnyáj mellől hívá szolgáját,
Nem utálá szegény állapatját.
36
Az szoptatók közől hozatá őtet,
Hogy legeltesse az Jákobnak népét,
Az Izráelt mint örökét rábízá,
Azmint osztán arra volt néki gondja,
Hogy őket legeltesse, bírhassa,
És kezével híven igazgassa.
Az szoptatók közől hozatá őtet,
Hogy legeltesse az Jákobnak népét,
Az Izráelt mint örökét rábízá,
Azmint osztán arra volt néki gondja,
Hogy őket legeltesse, bírhassa,
És kezével híven igazgassa.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
