Szenci Molnár Albert: LXXXIX. ZSOLTÁR
LXXXIX. ZSOLTÁR
T. B.
Panasza az zsidóknak az ő nyomorult állapatjokról,
az Istennek előbbeni jótéteményinek előszámlálásával
egyetemben.
Panasza az zsidóknak az ő nyomorult állapatjokról,
az Istennek előbbeni jótéteményinek előszámlálásával
egyetemben.
1
Az Úrnak irgalmát örökké éneklem,
És hívséges voltát mindenkor hirdetem,
Mert mondom: hogy megáll mindörökké irgalma,
Mellyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha,
És hogy mind az égig erősíted, megtartod
Te szent igazságod és az te fogadásod.
Az Úrnak irgalmát örökké éneklem,
És hívséges voltát mindenkor hirdetem,
Mert mondom: hogy megáll mindörökké irgalma,
Mellyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha,
És hogy mind az égig erősíted, megtartod
Te szent igazságod és az te fogadásod.
2
Mond Isten, az én elválasztott szolgámval
Frigyet szerzettem és kötést az Dávidval,
Kinek erőssen megesküdtem én nevemre,
Hogy az ő magvának örökké tart nemzete,
És az ő királyi székinél firól fira
Mindenkor megmarad az királyi korona.
Mond Isten, az én elválasztott szolgámval
Frigyet szerzettem és kötést az Dávidval,
Kinek erőssen megesküdtem én nevemre,
Hogy az ő magvának örökké tart nemzete,
És az ő királyi székinél firól fira
Mindenkor megmarad az királyi korona.
3
Az egek hirdetik csuda dolgaidat,
Az szent gyülekezet te igazságodat,
Mert vajjon s' kicsoda volna ott fönn az égben,
Ki nagy hatalommal hozzád hasonló legyen?
Az erős angyalok seregében vagyon-e,
Ki ez dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?
Az egek hirdetik csuda dolgaidat,
Az szent gyülekezet te igazságodat,
Mert vajjon s' kicsoda volna ott fönn az égben,
Ki nagy hatalommal hozzád hasonló legyen?
Az erős angyalok seregében vagyon-e,
Ki ez dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?
***
4
Igen rettenetes az fölséges Isten,
Őtet féli minden az szent gyűlésekben,
Óh, Zebaoth Isten, minden enged tenéked,
Te nagy erős Isten, vajjon ki érne véled?
Az te igazságod, melly lakozik tenálad,
Soha el nem múlik, de örökké megmarad.
Igen rettenetes az fölséges Isten,
Őtet féli minden az szent gyűlésekben,
Óh, Zebaoth Isten, minden enged tenéked,
Te nagy erős Isten, vajjon ki érne véled?
Az te igazságod, melly lakozik tenálad,
Soha el nem múlik, de örökké megmarad.
5
Az háborús tenger vagyon hatalmadban,
Föltámadt habjait lenyomod legottan,
Egyiptom országát levágád fegyvereddel,
Te ellenségidet elkergetéd erőddel,
Tiéd a menny és föld, és ez széles világot
Te fundálád, szerzéd és az benne valókot.
Az háborús tenger vagyon hatalmadban,
Föltámadt habjait lenyomod legottan,
Egyiptom országát levágád fegyvereddel,
Te ellenségidet elkergetéd erőddel,
Tiéd a menny és föld, és ez széles világot
Te fundálád, szerzéd és az benne valókot.
6
Tőled csináltatott az Észak és az Dél,
Hermon és Tábor hegy nevedről énekel.
Erős az te karod, hatalmas az te kezed,
Jobb karod fölindolt, és széked előtt néked
Igazság, kegyesség hajlékodban rád néznek,
Kegyelem és hívség te színyed előtt mennek.
Tőled csináltatott az Észak és az Dél,
Hermon és Tábor hegy nevedről énekel.
Erős az te karod, hatalmas az te kezed,
Jobb karod fölindolt, és széked előtt néked
Igazság, kegyesség hajlékodban rád néznek,
Kegyelem és hívség te színyed előtt mennek.
7
Bódog az nép, azmelly teneked örvendez,
Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez,
Fényes orcád előtt ezek járnak merésszen,
És az te nevedben örvendeznek szüntelen,
Mert nagy dicsőségre őket fölmagasztalod
és jótéteményed rajtok megszaporítod.
Bódog az nép, azmelly teneked örvendez,
Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez,
Fényes orcád előtt ezek járnak merésszen,
És az te nevedben örvendeznek szüntelen,
Mert nagy dicsőségre őket fölmagasztalod
és jótéteményed rajtok megszaporítod.
8
Te vagy ékessége az ő erejeknek,
Minden hatalmakat te adtad nékiek,
Az te kegyelmedből szarvunkat fölemeljük,
Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vöttük,
És az mi királyunk az te fegyvered nélkül,
Óh, Izráel Ura, nem lehet segétségül!
Te vagy ékessége az ő erejeknek,
Minden hatalmakat te adtad nékiek,
Az te kegyelmedből szarvunkat fölemeljük,
Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vöttük,
És az mi királyunk az te fegyvered nélkül,
Óh, Izráel Ura, nem lehet segétségül!
***
9
Szent végezésedből mert te egyszer szólál,
Az te hív szolgádnak fényes látás által,
Midőn kegyelmessen néki mondál illyen szót:
Egy embert választék, néki adék hatalmot,
Az én népem közől választám én ez személt,
Dávidot, szolgámat, kit az én szívem kedvelt.
Szent végezésedből mert te egyszer szólál,
Az te hív szolgádnak fényes látás által,
Midőn kegyelmessen néki mondál illyen szót:
Egy embert választék, néki adék hatalmot,
Az én népem közől választám én ez személt,
Dávidot, szolgámat, kit az én szívem kedvelt.
10
Én őtet megkenem szentséges olajjal,
Hogy hatalmas legyen az én kezem által,
Én erős karomtól ő olly hatalmat vészen,
Hogy minden ellenség az ellen semmi lészen.
Semmi ellensége erőt nem veszen rajta,
És az gonosztévő őtet nem nyomorgatja.
Én őtet megkenem szentséges olajjal,
Hogy hatalmas legyen az én kezem által,
Én erős karomtól ő olly hatalmat vészen,
Hogy minden ellenség az ellen semmi lészen.
Semmi ellensége erőt nem veszen rajta,
És az gonosztévő őtet nem nyomorgatja.
11
Az ő ellenségit előtte megtöröm,
Minden gyűlölőit ez földröl eltörlöm,
Az én kegyességem és hívségem lesz véle,
Hogy az én nevemben ő szarvát fölemelje,
Mert én egyik kezét tészem az nagy tengerre,
És az ő jobb kezét az nagy folyóvizekre.
Az ő ellenségit előtte megtöröm,
Minden gyűlölőit ez földröl eltörlöm,
Az én kegyességem és hívségem lesz véle,
Hogy az én nevemben ő szarvát fölemelje,
Mert én egyik kezét tészem az nagy tengerre,
És az ő jobb kezét az nagy folyóvizekre.
12
És ő illy beszéddel szól osztán énnékem:
Te vagy az én atyám és erős Istenem,
Én őtet fölveszem elsőszülött fiamvá,
És ez egész földön teszem erősb királlyá,
Irgalmamat néki mindörökké megtartom,
És én kötésemet ellene föl nem bontom.
És ő illy beszéddel szól osztán énnékem:
Te vagy az én atyám és erős Istenem,
Én őtet fölveszem elsőszülött fiamvá,
És ez egész földön teszem erősb királlyá,
Irgalmamat néki mindörökké megtartom,
És én kötésemet ellene föl nem bontom.
13
És én az ő magvát örökké terjesztem,
És királyi székit jól megerősítem,
Valamig az ég tart. De ha az ő fiai
Törvényem elhagyják és nem engednek néki,
Én rendelésemet hogyha ők megvetendik,
Parancsolatimat és ha nem követendik:
És én az ő magvát örökké terjesztem,
És királyi székit jól megerősítem,
Valamig az ég tart. De ha az ő fiai
Törvényem elhagyják és nem engednek néki,
Én rendelésemet hogyha ők megvetendik,
Parancsolatimat és ha nem követendik:
***
14
Én vesszőmmel őket az ő nagy bűnökért,
Meglátogatom, és megsújtom vétkekért:
De én kegyelmemet őtőle meg nem vonszom,
És fogadásomat őnéki meg nem máslom,
Mert szent kötésemet nem akarom megszegni,
Azmit szájam mondott, nem szoktam visszavonni.
Én vesszőmmel őket az ő nagy bűnökért,
Meglátogatom, és megsújtom vétkekért:
De én kegyelmemet őtőle meg nem vonszom,
És fogadásomat őnéki meg nem máslom,
Mert szent kötésemet nem akarom megszegni,
Azmit szájam mondott, nem szoktam visszavonni.
15
Az én szentségemre egyszer megesküdtem,
Dávidnak, szolgámnak nem hazud beszédem,
Hogy az ő nemzete megtart minden időben,
És királyi széki megmarad azonképpen,
Mint az nap és az hold az égen megmaradnak,
Tiszta bizonsági az én fogadásomnak.
Az én szentségemre egyszer megesküdtem,
Dávidnak, szolgámnak nem hazud beszédem,
Hogy az ő nemzete megtart minden időben,
És királyi széki megmarad azonképpen,
Mint az nap és az hold az égen megmaradnak,
Tiszta bizonsági az én fogadásomnak.
16
De te megutálád és szinte megvetéd,
És nagy haragodat kenöttedre öntéd,
Szolgádnak kötésit te szinte megutálád,
Ékes koronáját az földre letapodád,
Falait eltöréd, elrontád erősségit,
Töviből kihányád szép ékes épületit.
De te megutálád és szinte megvetéd,
És nagy haragodat kenöttedre öntéd,
Szolgádnak kötésit te szinte megutálád,
Ékes koronáját az földre letapodád,
Falait eltöréd, elrontád erősségit,
Töviből kihányád szép ékes épületit.
***
17
Az útonjáróknak őt zsákmányul hagyád,
És ő szomszédinak nevetségül adád,
Ő ellenséginek fölemeléd kezeket,
És megvidámítád gyűlölői szíveket,
Az ő fegyverének élit, hegyit elvövéd,
És őtet az hadban egy szálné sem segétéd.
Az útonjáróknak őt zsákmányul hagyád,
És ő szomszédinak nevetségül adád,
Ő ellenséginek fölemeléd kezeket,
És megvidámítád gyűlölői szíveket,
Az ő fegyverének élit, hegyit elvövéd,
És őtet az hadban egy szálné sem segétéd.
18
Minden ékességét nevének eltörléd,
És királyi székit az földre levetéd,
És megrövidétéd napját ifjuságának,
Nagy szégyen, gyalázat őreá burulának.
Mig rejted el magad? Örökké haragszol-é,
Haragodnak tüze mindéltig gerjedez-é?
Minden ékességét nevének eltörléd,
És királyi székit az földre levetéd,
És megrövidétéd napját ifjuságának,
Nagy szégyen, gyalázat őreá burulának.
Mig rejted el magad? Örökké haragszol-é,
Haragodnak tüze mindéltig gerjedez-é?
19
Gondold meg éltemnek ő rövid idejét,
Hijában szerzéd-é mind az embereket?
Kicsoda az ember, azki halált ne lásson?
És az koporsóból el-kiszabadulhasson?
Uram, hol vagyon most az te régi kegyelmed,
Kiről az Dávidnak től esküdt ígéretet?
Gondold meg éltemnek ő rövid idejét,
Hijában szerzéd-é mind az embereket?
Kicsoda az ember, azki halált ne lásson?
És az koporsóból el-kiszabadulhasson?
Uram, hol vagyon most az te régi kegyelmed,
Kiről az Dávidnak től esküdt ígéretet?
20
Gondold szolgáidnak nagy gyalázatjokat,
És hogy sok népeknek iszonyú szidalmát
Keblemben hordozom, kik tégedet boszontnak,
Gyalázván nyomdokát fölkenött királyodnak.
Dicsőség tenéked, és áldássál, Úr Isten,
Kire minden néptől mondassék: Ámen, Ámen.
Gondold szolgáidnak nagy gyalázatjokat,
És hogy sok népeknek iszonyú szidalmát
Keblemben hordozom, kik tégedet boszontnak,
Gyalázván nyomdokát fölkenött királyodnak.
Dicsőség tenéked, és áldássál, Úr Isten,
Kire minden néptől mondassék: Ámen, Ámen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
