Szenci Molnár Albert: XCI. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

XCI. ZSOLTÁR

C. M.
Vigasztalás az veszedelemben.

1
Azki az fölséges Úrnak
Lakozik ótalmában,
És ez nagy hatalmasságnak
Nyugoszik árnyékában,

Ez illyen nyilván mondhatja:

Isten az én kővárom,
Ő életemnek ótalma,
És csak őbenne bízom.

2
Az vadásznak ő tőritől
Téged megment féltedben,
Az hamis nyelvek mérgétől
Megótalmaz kegyessen.

Téged ő kedves szárnyával

Takargat és béfedez,
És az ő igazságával
Mint paizsval védelmez.

3
Nem leszen néked félelmed
Éjjeli irtózástól,
Szíved nappal meg nem ijed
Az röpölő gyors nyíltól:

Nem árt néked semmiképpen

Az éjjeli döglelet,
Az halálos dög délszinben
Néked semmit nem tehet.

4
Ha temellőled egy felől
Ezren elesnének is,
És tízezren jobb kéz felől,
Nem árthat néked mégis.

Sőt még nézelled kedvedént

Őket szemeid előtt,
Mondván: ő érdemek szerént
Ez veszél rajtok esött.

5
Somma szerint, az Istenben
Vetem hiedelmemet,
Azki ül az magas helyben,
Ebben vesd reménségedet:

És semmi kár téged nem ér,

Sem nem esel veszélben,
És minden gonosz hátratér,
Házad felé sem megyen.

6
Mert az ő szent angyalinak
Megparancsolta nyilván,
Hogy téged ótalmazzanak
Minden te utaidban.

Ezek tégedet nagy szépen

Ő kezekben hordoznak,
Hogy lábad ne üsd az kőben,
Olly híven igazgatnak.

7
Oroszlánon és sárkányon
Minden kár nélkül járhatsz,
Oroszlánkölkön és kigyón
Lábaiddal tapodhatsz.

Mond Isten: őtet megtartom,

Mert engem szívből szeret,
Én őtet megótalmazom,
Mert dicséri nevemet.

8
Mihelt hív könyörgésében,
Őtet menten segétem,
Véle leszek szükségében,
Kiből hamar kiveszem,

És nagy dicsőségre őtet

Emelem, magasztalom,
És az én segedelmemet
Őnéki megmutatom.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!