Szenci Molnár Albert: XCI. ZSOLTÁR
Vigasztalás az veszedelemben.
Azki az fölséges Úrnak
Lakozik ótalmában,
És ez nagy hatalmasságnak
Nyugoszik árnyékában,
Ez illyen nyilván mondhatja: |
Ő életemnek ótalma,
És csak őbenne bízom.
Az vadásznak ő tőritől
Téged megment féltedben,
Az hamis nyelvek mérgétől
Megótalmaz kegyessen.
Téged ő kedves szárnyával |
És az ő igazságával
Mint paizsval védelmez.
Nem leszen néked félelmed
Éjjeli irtózástól,
Szíved nappal meg nem ijed
Az röpölő gyors nyíltól:
Nem árt néked semmiképpen |
Az halálos dög délszinben
Néked semmit nem tehet.
Ha temellőled egy felől
Ezren elesnének is,
És tízezren jobb kéz felől,
Nem árthat néked mégis.
Sőt még nézelled kedvedént |
Mondván: ő érdemek szerént
Ez veszél rajtok esött.
Somma szerint, az Istenben
Vetem hiedelmemet,
Azki ül az magas helyben,
Ebben vesd reménségedet:
És semmi kár téged nem ér, |
És minden gonosz hátratér,
Házad felé sem megyen.
Mert az ő szent angyalinak
Megparancsolta nyilván,
Hogy téged ótalmazzanak
Minden te utaidban.
Ezek tégedet nagy szépen |
Hogy lábad ne üsd az kőben,
Olly híven igazgatnak.
Oroszlánon és sárkányon
Minden kár nélkül járhatsz,
Oroszlánkölkön és kigyón
Lábaiddal tapodhatsz.
Mond Isten: őtet megtartom, |
Én őtet megótalmazom,
Mert dicséri nevemet.
Mihelt hív könyörgésében,
Őtet menten segétem,
Véle leszek szükségében,
Kiből hamar kiveszem,
És nagy dicsőségre őtet |
És az én segedelmemet
Őnéki megmutatom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me