Szenci Molnár Albert: XLI. ZSOLTÁR
Dávid előszámlálja betegségét és egyéb nyavalyáját.
Bódog, azki az nyavalyást híven
Szánja ínségében,
Mert szükségében őtet ismétlen
Megmenti az Isten,
Megtartja éltét, és ez országba |
Ellenséginek kivánságában
Nem adja markában.
Fájdalmában az Isten megtartja,
Szépen fölgyógyítja,
Betegágyát fordítja örömre
És jó egészségre.
Azért így szólok néked, Istenem: |
Gyógyítsd meg, Uram, én betegségem,
Mert igen vétkeztem.
Én ellenségim szidnak engemet,
Örölnék vesztemet,
Mondják: Halála ennek ha jő el,
Neve mikor vész el?
Meglátogattak engem nyájassan, |
Minden dolgaimat megszemlélték,
Osztán kiföcsögték.
Mindnyájan énellenem suttognak,
Reám olálkodnak,
Szereznek, kérnek nékem bánatot
És háborúságot.
Mondván: Az ő bűninek soksága |
Ihon fekszik az ő kórágyába,
Már föl nem kél soha.
Egy pedig, azki barátom vala,
Kiben bízom vala,
Kit tápláltam, és ötte kenyerem,
Lábat vét énnékem.
Légy kegyelmes azértan, Úr Isten, |
Gyógyíts meg, hogy valaha nékiek
Én megfizethessek.
De hozzám jó kedvedet esmerem,
Ezen is jól értem,
Mert ellenségemnek oka nincsen,
Hogy rajtam örvendjen.
Tisztaságomban engem megtartasz, |
És szemeid eleiben állatsz,
Örökké el nem hagysz.
Áldott légy, Izráelnek Istene,
Most és mindörökké.
Szent neved dicsírtessék mindenben,
Ámen, és úgy legyen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me