Szenci Molnár Albert: XLIV. ZSOLTÁR
XLIV. ZSOLTÁR
T. B.
Könyörgése az Isten népének az megszabadúlásért.
Könyörgése az Isten népének az megszabadúlásért.
1
Hallottuk, Isten, füleinkkel,
Azmit régenten cselekedtél,
Nekünk atyáink mondották,
Kik nagy dolgaidat látták,
Elvesztéd, földét elpusztítád,
Osztán más helyre vüd őket,
Holott ismét megszaporítád.
Hallottuk, Isten, füleinkkel,
Azmit régenten cselekedtél,
Nekünk atyáink mondották,
Kik nagy dolgaidat látták,
| Kezeddel az pogán népet |
Osztán más helyre vüd őket,
Holott ismét megszaporítád.
2
Mert nem ő fegyverek által lett,
Hogy ők megülték ez jó földet,
Nem az ő kezek, sem karjok
Volt nékik szabadítójok.
És az te karod és jobb kezed
Őket így megsegítette,
Mert őhozzájok volt jókedved.
Mert nem ő fegyverek által lett,
Hogy ők megülték ez jó földet,
Nem az ő kezek, sem karjok
Volt nékik szabadítójok.
| De te orcád tekintése |
Őket így megsegítette,
Mert őhozzájok volt jókedved.
3
Úr Isten, te vagy én királyom,
És az én teljes vigasságom,
Jákobnak küldd segedelmed,
Azmint régenten mívelted.
Megökleldezzük és megrontjuk,
És az mi gyűlölőinket
Az te nevedben letapodjuk.
Úr Isten, te vagy én királyom,
És az én teljes vigasságom,
Jákobnak küldd segedelmed,
Azmint régenten mívelted.
| Általad ellenségünket |
És az mi gyűlölőinket
Az te nevedben letapodjuk.
4
Mert én nem bízom kézívemben,
Sem az én éles fegyveremben,
Az engem meg nem szabadít,
Ha az ellenség megszorít.
Minden mi ellenségünk ellen,
És az mi kergetőinket
Elveszted, és ejted szégyenben.
Mert én nem bízom kézívemben,
Sem az én éles fegyveremben,
Az engem meg nem szabadít,
Ha az ellenség megszorít.
| De te tartasz meg bennünket |
És az mi kergetőinket
Elveszted, és ejted szégyenben.
***
5
Azért az Istent magasztaljuk,
És szent nevét örökké áldjuk,
Mindennap dicsérvén őtet,
Hirdessük nagy kegyességét.
És juttattál nagy szégyenségben,
Az hadba velünk nem jövél,
Hogy megtartottál volna épen.
Azért az Istent magasztaljuk,
És szent nevét örökké áldjuk,
Mindennap dicsérvén őtet,
Hirdessük nagy kegyességét.
| De minket te megvetöttél, |
Az hadba velünk nem jövél,
Hogy megtartottál volna épen.
6
Az ellenségtől elfuttattál,
És velünk nagy szégyent vallattál,
Minden marhánkat eldúlják,
Kik éltünket háborgatják,
Mint az juhokot, úgy adál el,
Kik minket messze kergetnek
Az pogányok közibe széjjel.
Az ellenségtől elfuttattál,
És velünk nagy szégyent vallattál,
Minden marhánkat eldúlják,
Kik éltünket háborgatják,
| Hogy minket ők megegyenek, |
Kik minket messze kergetnek
Az pogányok közibe széjjel.
7
Népedet te semminek tartád,
És őket csak ócsón eladád,
Igen kevésre böcsülléd,
Csaknem ingyen odavetéd.
És azkik mi környülünk laknak,
Mindenfelől mi szomszédink
Minket nevetnek és csúfolnak.
Népedet te semminek tartád,
És őket csak ócsón eladád,
Igen kevésre böcsülléd,
Csaknem ingyen odavetéd.
| Azt tőd, hogy mi ellenségink, |
Mindenfelől mi szomszédink
Minket nevetnek és csúfolnak.
8
Az pogányok példabeszédet,
Szólnak mirólunk nevetséget,
És mindenféle nemzetek
Csúfolván, fejekkel intnek.
És szégyen forog énelőttem,
Úgyhogy nagy szégyenletemben,
Az én orcámat bé kell fednem.
Az pogányok példabeszédet,
Szólnak mirólunk nevetséget,
És mindenféle nemzetek
Csúfolván, fejekkel intnek.
| Gyalázat, szitok szüntelen |
Úgyhogy nagy szégyenletemben,
Az én orcámat bé kell fednem.
9
Nagy sok szidalmat kell hallanom,
Ki miatt csak elszomorodom,
Midőn szemem előtt nézem
Bosszúálló ellenségem.
Mégis nem felejtünk el téged,
Kötésed ellen nem járunk,
Mindenben engedünk tenéked.
Nagy sok szidalmat kell hallanom,
Ki miatt csak elszomorodom,
Midőn szemem előtt nézem
Bosszúálló ellenségem.
| Mindezek esnek mirajtunk, |
Kötésed ellen nem járunk,
Mindenben engedünk tenéked.
***
10
Az mi szívünk nem fordul vissza,
De gondolatit rajtad tartja,
Az mi lábunk ki nem mozdol
Ösvényedről el nem hajol.
Bévetél az sárkányok közé,
És már mindenfelől minket
Halál árnyéka környéköze.
Az mi szívünk nem fordul vissza,
De gondolatit rajtad tartja,
Az mi lábunk ki nem mozdol
Ösvényedről el nem hajol.
| Mégis így büntetsz bennünket, |
És már mindenfelől minket
Halál árnyéka környéköze.
11
Ha elfeledtünk volna téged,
Meg sem gondoltuk volna neved,
Ha más Isten szolgálatra
Kezünket emeltük volna:
Sőt igen megbüntettél volna,
Mert mindent látsz szemeiddel,
Minden szívnek előtted titka.
Ha elfeledtünk volna téged,
Meg sem gondoltuk volna neved,
Ha más Isten szolgálatra
Kezünket emeltük volna:
| Nyilván nem tűrted volna el, |
Mert mindent látsz szemeiddel,
Minden szívnek előtted titka.
12
De mi teérötted naponkint
Öldöztetünk ez világ szerint,
Miként az ártatlan juhok,
Kik az mészárszékre valók.
És álmodból már serkenjél föl,
Támadj föl és hatalmadból
Ments ki minket ez nagy ínségből.
De mi teérötted naponkint
Öldöztetünk ez világ szerint,
Miként az ártatlan juhok,
Kik az mészárszékre valók.
| Kelj föl azért, mit aluszol? |
Támadj föl és hatalmadból
Ments ki minket ez nagy ínségből.
13
Miért fordítod el szemedet,
Mire rejted el szent szinedet,
Minket miért felejtesz el,
Nem gondolsz-é ínségünkkel?
Már szintén az földre lehajlott,
Az mi hasunk és mi bélünk
Már szintén az földhöz ragadott.
Miért fordítod el szemedet,
Mire rejted el szent szinedet,
Minket miért felejtesz el,
Nem gondolsz-é ínségünkkel?
| Lelkünk és minden életünk |
Az mi hasunk és mi bélünk
Már szintén az földhöz ragadott.
14
Kelj föl azért és ótalmazz meg,
Irgalmasságod szerint tarts meg,
És az te kegyességedből
Ments ki minden ínségünkből.
Kelj föl azért és ótalmazz meg,
Irgalmasságod szerint tarts meg,
És az te kegyességedből
Ments ki minden ínségünkből.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
