Szenci Molnár Albert: XLIX. ZSOLTÁR
XLIX. ZSOLTÁR
T. B.
Vigasztalása az istenfélőknek az Isten ostora
és büntetése ellen
és az istentelenek gazdagsága ellen.
Vigasztalása az istenfélőknek az Isten ostora
és büntetése ellen
és az istentelenek gazdagsága ellen.
1
Hallgassátok meg ezt, minden népek,
Értsétek meg, kik ez földön éltek,
Köznépek és ti főrenden valók,
Minden szegények és az gazdagok.
És elmém gondol jó értelmeket,
Ez példára magam is figyelmezek,
Hegedőszóban szép mesét jelentek.
Hallgassátok meg ezt, minden népek,
Értsétek meg, kik ez földön éltek,
Köznépek és ti főrenden valók,
Minden szegények és az gazdagok.
| Az én szájam szól nagy bölcsességet, |
Ez példára magam is figyelmezek,
Hegedőszóban szép mesét jelentek.
2
Mit félnék én az gonosz időben,
Hogy gyarlóságom engem elejtsen,
Midőn ellenségem azon vagyon,
Hogy engemet láb alá tapodjon?
És dicsekednek az ő kincsekben,
De senki nem váltja meg atyjafiát,
Nem adhatja meg Istennél váltságát.
Mit félnék én az gonosz időben,
Hogy gyarlóságom engem elejtsen,
Midőn ellenségem azon vagyon,
Hogy engemet láb alá tapodjon?
| Némellyek igen bíznak pénzekben, |
De senki nem váltja meg atyjafiát,
Nem adhatja meg Istennél váltságát.
3
Mert drága az léleknek váltsága,
Életét senki meg nem válthatja,
Hogy az halált ő elkerülhetné,
És az sírbe menni ne kellene.
Az halál ellen nincsen mentséges,
És hóltok után minden gazdagságok
Más emberre marad ő sok jószágok.
Mert drága az léleknek váltsága,
Életét senki meg nem válthatja,
Hogy az halált ő elkerülhetné,
És az sírbe menni ne kellene.
| Mert látja, hogy sem bolond, sem eszes |
És hóltok után minden gazdagságok
Más emberre marad ő sok jószágok.
4
Ez őnékiek fő gondolatjok,
Hogy mindörökké tartson szép házok,
Hogy az ő nemzetek el ne fogyjon,
És nevök örökké megmaradjon.
De nem sokáig tartnak mindezek,
Mert végre minden jóktól elszakadnak,
És mint az oktalan állat, meghalnak.
Ez őnékiek fő gondolatjok,
Hogy mindörökké tartson szép házok,
Hogy az ő nemzetek el ne fogyjon,
És nevök örökké megmaradjon.
| Mert noha vagyon pénzek és tisztek, |
Mert végre minden jóktól elszakadnak,
És mint az oktalan állat, meghalnak.
***
5
Merő bolondság minden ő dolgok,
Azon bolondságban maradékjok
Elmennek, és ollyan szokásokban
Gyönyörködnek atyjoknak utában.
Az örök halálban legeltetnek,
Majd az igazak rajtok uralkodnak,
Jó idein ezek alá adatnak.
Merő bolondság minden ő dolgok,
Azon bolondságban maradékjok
Elmennek, és ollyan szokásokban
Gyönyörködnek atyjoknak utában.
| Mint az barom, az sírben fekesznek, |
Majd az igazak rajtok uralkodnak,
Jó idein ezek alá adatnak.
6
Mert odalészen minden ő dolgok,
Az koporsó lészen ő hajlékjok,
De az haláltól engem az Isten
Megment, és kegyessen hozzá veszen.
Hogy ha némelly igen meggazdagól,
Mert minden ő kincsét másnak kell hadni,
És nagy dicsőségétől meg kell válni.
Mert odalészen minden ő dolgok,
Az koporsó lészen ő hajlékjok,
De az haláltól engem az Isten
Megment, és kegyessen hozzá veszen.
| Annakokáért azzal ne gondoll', |
Mert minden ő kincsét másnak kell hadni,
És nagy dicsőségétől meg kell válni.
7
Lelkét éltében bódognak vélte,
És dicsér téged, ha jól téssz véle.
Végre elmegyen atyjai után
Soha többé világot nem látván.
És tisztessége, de nincsen esze,
Hasonló ez az oktalan állathoz
És az veszendő goromba baromhoz.
Lelkét éltében bódognak vélte,
És dicsér téged, ha jól téssz véle.
Végre elmegyen atyjai után
Soha többé világot nem látván.
| Azkinek itt nagy ő szerencséje |
Hasonló ez az oktalan állathoz
És az veszendő goromba baromhoz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
