Szenci Molnár Albert: XVII. ZSOLTÁR
Könyörgése Dávidnak az megszabadulásért.
Hallgasd meg igazságomat,
Úr Isten, kiáltásom értsd meg,
Figyelmezz hozzám és tekintsd meg
Szívbéli imádságomat,
Itéletet tetőled várok, |
Itélj meg igazság szerént,
Mert én álnoksággal nem járok.
Szívem éjjel megpróbáltad,
És megvizsgáltad teljességgel,
Láttad, hogy eggyez én nyelvemmel,
Csalárdság nélkül találtad.
Azmit ember szól, avagy mível, |
Gondot tartok szent igédre,
Nem járok az gonosztévővel.
Vezérljed én járásomat,
És tarts meg az te ösvényeden,
Másuvá senki ne térítsen,
Erősítsed lábaimat.
Téged hívlak én segédségre, |
Kérésem vedd füleidben,
És légy figyelmes beszédemre.
Te vagy bizonyos ótalmok,
Azkik tebenned reménlenek,
Mutasd jóvoltodat ezeknek,
Hogy lássák az rád támadók.
Mint az te szemeidnek fényét, |
Szárnyad árnyékában fejem
Takargasd, őrizvén ösvényét.
Ótalmazz ellenségimtől,
Azkik veszedelmemre járnak,
És mindenünnen környülfognak,
Ments meg engemet ezektől.
Kövér nyakok csak föl nem pattan, |
Lesnek, kergetnek, hogy engem
Megtapodjanak az föld hátán.
Ollyak, mint az vad oroszlán,
Ki az lesből az prédára szök,
És mint az éh oroszlánkölyök,
Ólálkodik az barlangban.
Uram, jövel, vegyed eleit, |
Lelkem mentsd meg fegyvereddel,
Rontsd meg ellenségim ereit.
Ments meg kezeddel ezektől,
Azkik élnek csak ez világnak,
És csak ő hasoknak szolgálnak,
Ez gondjok teljes szivekből.
Mert eleget adsz ő testöknek, |
Hizlalhatják magzatjokat,
Még unokájok is eltelnek.
Én pedig az igazságban
Színét meglátom fölségednek,
És ha álmomból fölserkenek,
Megelégszem jóvoltodban.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me