Szenci Molnár Albert: XXIX. ZSOLTÁR
Dávid inti az izráelitákat és kiváltképpen
az fő-fő népet az Istennek dicsiretire.
Mostan ti, hatalmassak,
Tekintetes nagy urak,
Adjatok az Istennek
Dicsőséget nevének,
Mint hatalmas Istenteket |
Szent templomában áldjátok,
És térdet-fejet hajtsatok.
Az Úr szava megzendől,
Az vizeken megdördől,
Mennydörgő dicsősége
Elhat az nagy tengerre.
Az Úrnak illy erős szava |
Az Úrnak dördölő szaván
Nagy volta meglátszik nyilván.
Az Úr Istennek szava
Az cédrusokat rontja,
Töri az cédrusfákat,
Libanuson állókat.
Az Libanus és Szirion, |
És mint az Egyszarvú vemhe,
Tombol az sűrő erdőbe.
Az Úrnak szava széjjel
Sebes tűzlángot lövell,
Az pusztát megrettenti,
Az Kadést megrendéti.
Az Úr szava úgy megzendül, |
Nagy harsagásától annak
Az erdők fölszakadoznak.
De az ő templomában,
Ő hívei mindnyájan
Hirdetik nagy erejét,
Beszélik dicsőségét.
Az Úr ült az özönvízen, |
Az Úrnak ő királysága
Örökké megáll országa.
Az Úr az ő népének
Erőt ád seregének,
Őket híven megtartja,
Békességgel megáldja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me